2024. december 5-én rendeztük meg, immár Nagyszebenben hagyományossá vált Mikulás Ünnepséget a belvárosi Tükörteremben.
A rendezvényen 58 gyermek vett részt, ami nagy öröm volt számunkra, hiszen ez az egyik legnépszerűbb gyermekprogramunk az évben. Jóleső érzés volt látni a gyermekek arcán az izgatott várakozást, mely kiült az arcukra az Ünnepség előtti percekben. A várva várt piros ruhás érkezését közös éneklés előzte meg a Manóval, majd a hangos énekszóra betoppant Mikulás bácsi is. Természetesen ezután következett az ajándékok átadása, a gyerekek boldogsága határtalan volt, hiszen az ajándék nemcsak egy tárgy, hanem a szeretet és a figyelmesség szimbóluma is. Mindenki tiszta szívből örült, a legbátrabbak még kezet is fogtak a Mikulással.
A felnőttek számára is egy különleges élményt nyújtott a Mikulás Ünnepség, mivel ők is újra átélhetik ilyenkor a gyermekkor varázsát. A gyerekek öröme, lelkesedése és boldogsága visszahozza számukra azokat a pillanatokat, amikor ők maguk is álmokat szőttek a Mikulásról.
Összességében a Mikulás látogatása Nagyszebenben nem csak ajándékot hozott, hanem egy olyan érzelmi élményt is, ami a szeretetet és az örömöt hozta el, emlékeztetve minket arra, hogy az ünnepi időszak igazi varázsa a közös élményekben, a nevetésben és a szeretetben rejlik.
M.L.
Mikulás a Wikipédián
A palástban, püspöksüvegben és pásztorbottal ajándékokat osztó Mikulás eredetileg a katolikus vallású vidékeken Szent Miklósnak, a Lycia római provinciában fekvő Myra város püspökének népies alakja. Szent Miklós a gyermekek és diákok védőszentje. Ezért a későbbi korokban a népi vallásosság hatására kialakult ajándékosztó püspöksüveges Mikulás előképének és mintájának tartják. 1087-ben Myrából a Dél-Olaszországi Bari városába vitték Szent Miklós ereklyéit, miután a város egyike lett Európa legjelentősebb keresztény központjainak. A Szent Miklós napi magyar népi hagyományok német hatást tükröznek. A katolikus szent kultuszát a 10. században vitték el Németországba a kereskedők. A középkorban szerepjátékokkal emlékeztek meg Szent Miklós tetteiről. Kezdetben a különféle játékokban a kolostori iskolák legifjabb diákja alakította Miklóst. Később ezt a szerepet a felnőttek vették át. Ebből alakult ki aztán a szokás és került
Magyarországra, hogy az ünnepnap előestéjén, egy később magyar nyelvterületen „Mikulás”-nak elnevezett piros köpenybe öltözött apó, házról házra járt. Vizsgáztatta, dicsérte, ajándékokkal halmozta el a gyerekeket, vagy éppenséggel megfenyítette, megbüntette őket. A modern magyar néphagyomány szerint december 5. éjjelén – december 6. hajnalán a Mikulás meglátogatja a gyermekeket. S ha az elmúlt évben jól viselkedtek, kisebb ajándékot ad nekik. Ez a népszokás, azaz az ablakba kitett csizmákba ajándékot helyező titokzatos Mikulásjárás körülbelül egy évszázadra tekint vissza. Magyar nyelvterületen Mikulás alakjára használatos az újabb keletű, a szélesebb körben csak az 1950-es évek óta elterjedt, Télapó elnevezés is, ami feltételezhetően teljesen téves összemosása a különböző kultúrkörök hagyományainak. A képzeletbeli ajándékosztó alakjának elnevezésére régóta használt „Mikulás” elnevezés 1856-tól eredeztethető és egy olyan „lény”. Illetve népi mesealak elnevezése, aki december 6-án, Szent Miklós napján megajándékozza a gyermekeket.
