Giuseppe Verdi „La Traviata” című operáját október 6-án, hétfőn 19 órakor mutatják be a nagyszebeni „Ion Besoiu” Kulturális Központ nagytermében. Az előadást a Kolozsvári Magyar Opera kórusa, zenekara és balett-társulata adja elő, és a Szebeni Operafesztivál programjának része.
10 MEGHÍVÓ a nagyszebeni magyar közösség részére!
A Kolozsvári Magyar Opera vezetősége szeretettel meghívja a nagyszebeni magyar közösség tagjait a hétfő esti előadásra és, az első 10 jelentkező személy számára ingyenes belépőt biztosít!
Jelentkezni az alábbi gombon megtalálható Jelentkezési ŰRLAP segítségével lehetséges. / A felajánlott helyeket elfoglalták.
Főszerepekben:
Violetta Valéry – Miklósa Erika
Alfredo Germont – Pataki Adorján
Flora Bervoix – Gáspárik Szilvia Klára
Giorgio Germont – Balla Sándor
Zenei vezető, karmester: Horváth József
Művészeti vezető: Tatár Gy. Éva
Rendezőasszisztens: Gombár Annamária
Koreográfia: Mihail Mîndruțiu
Koreográfia-asszisztens: Gabriela Rusu, Rareș Arcadie Cîmpean
Koncertmesterek: Barabás Sándor, Ferenczi Endre
Kórusvezető: Kulcsár Szabolcs
A Kolozsvári Magyar Opera kórusa, zenekara és balett-társulata.
Olasz nyelven, román felirattal. Három felvonásban, négy képben.
A Nagyszebeni Állami Filharmónia tevékenységét a Szeben Megyei Tanács finanszírozza.
A Nagyszebeni Operafesztivál egy olyan projekt, amelyet Nagyszeben Polgármesteri Hivatala társ-finanszíroz.
Giuseppe Verdi nagyszerű operája, a La Traviata, Tatár Gy. Éva rendezésében, kivételes szereplőkkel tér vissza a színpadra Nagyszebenben: Violetta Valery – Miklósa Erika (Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes), Alfredo Germont – Pataki Adorján, Giorgio Germont – Balla Sándor.
Az opera Alexandre Dumas 1848-ban megjelent, „A kaméliás hölgy” c. műve nyomán készült. 1847 és 1852 között Giuseppe Verdi hosszú időt töltött Párizsban, ahol nagy valószínűséggel látta Alexandre Dumas frissen bemutatott darabját, A kaméliás hölgyet (La dame aux camélias). A darabból írt operával, a Traviatával Verdi kilépett A trubadúrhoz hasonló tiszta történelmi drámák világából, és olyasmihez közelített, amit társadalmi realizmusnak is nevezhetnénk – bár a ,,társadalom” ebben az esetben a felsõ tízezret jelenti. Az operát a velencei La Fenice Színház rendelte, de a családi viszályról és a végzetes kór terhelte szerelemről szóló történet óhatatlanul kihívta a konzervatív cenzorok ellenséges indulatát. Hála azonban a leghíresebb velencei színház kitűnő kapcsolatainak, a hatóságok végül beérték egyetlen lényegi változtatással: a történetet a jelenből 1700-ba kellett áthelyezni.
Manapság a Traviata Verdi leggyakrabban előadott és legtöbbször lemezre vett operája. Varázsát – mint minden érett Verdi-művét – részben a fontos dallamok zenei minősége adja: Violetta szoprán-, Alfredo tenor-, Germont baritonszólama a hírnév biztos garanciája lehet. Mivel a lehetõ legnagyobb érzelmi hatást hatásvadászat nélkül kívánja elérni, a Traviata az az opera, amely a legalkalmasabb arra, hogy a beavatatlanokat Verdi-rajongókká tegye. Erre gondolhatott a Maestro is, amikor néhány év múltán – arra a kérdésre, hogy melyik operáját szereti legjobban – azt válaszolta: ,,Szakmabeliként a Rigolettot, műkedvelőként a Traviatát.”
A „La Traviata” opera premierje 1853. március 6-án volt a velencei Teatro Fenice színházban. Kolozsváron az opera 1861. április 6-án került bemutatásra Follinus rendezésében, „Az elveszett nő” címmel, Nádaskay Lajos fordításában. Azóta a „La Traviata” állandó előadás a Kolozsvári Magyar Opera repertoárjának.
További részletek a cselekményről
A KOLOZSVÁRI MAGYAR OPERÁRÓL
Kolozsvár az egyik olyan kevés város a világon, amely két operaházzal büszkélkedhet: a Román Nemzeti Operával és a Magyar Operával. Két intézmény, amelyek saját székhellyel, technikai felszereltséggel és művészeti együttesekkel rendelkeznek.
A Magyar Operaház magyar nyelvű előadásainak többségét román nyelvre is lefordítják.
Az 1792-ben alapított Kolozsvári Magyar Opera a legrégebbi magyar nyelvű társulat, amely az opera műfajához megfelelő technikai feltételeket biztosít, beleértve a zenekari árkot is. A híres szopránénekesnő, Déryné-Széppataki Róza jóvoltából, aki 1823 és 1827 között Kolozsváron dolgozott, a kezdeti repertoár fokozatosan gazdagodott Daniel Auber, Vincenzo Bellini, Gaetano Donizetti, Gioacchino Rossini, Franz Weber és Wolfgang Amadeus Mozart műveivel. Érdemes megemlíteni, hogy a kolozsvári színpad az akkori operákat röviddel világpremierjük után mutatta be, lépést tartva az európai művészeti eseményekkel. Hamarosan, az 1859–1860-as évadban új műfaj jelent meg Kolozsváron: az operett, amely az opera rovására népszerűségre tett szert. A 20. század elején az intézmény repertoárjában a nagy operaházak programjában szereplő legjelentősebb operák és operettek szerepeltek.
1905 és 1932 között új korszak kezdődött, amikor a társulatot a kolozsvári színházi élet kiemelkedő alakja, a kiváló színházi rendező, Dr. Janovics Jenő vezette, aki a színdarabok (próza) mellett baletteket, operákat, operetteket és más zenei darabokat is felvett a repertoárba Giacomo Puccini, Gioacchino Rossini, Pietro Mascagni, Richard Wagner, Bedřich Smetana, Johann Strauss, Lehár Ferenc és mások.
1910-ben megnyílt a második színpad a Szamos folyó partján, amelyet eredetileg nyári előadásoknak szántak. Az első világháború után a magyar nyelvű színházi társulatot ebbe az épületbe költöztették.
A kolozsvári Magyar Operazenekar Románia egyik legnépszerűbb zenekarává vált, kezdve azzal az időszakkal, amikor Antonin Ciolan volt a fő karmester (1950-1955). A zenekar tagjai között olyan országosan és nemzetközi szinten is elismert zenészek voltak, mint Ruha István, Zsurka Péter, Balogh Ferenc, Hintós László koncertmesterek, valamint a jelenlegi koncertmesterek, Barabás Sándor és Ferenczi Endre.
2010 óta a kolozsvári Magyar Operát Szép Gyula igazgató vezeti.
A kolozsvári Magyar Opera egyik legfontosabb feladata, hogy elősegítse a magas kultúra és Kolozsvár lakói közötti szoros kapcsolatot. Az opera, legyen az klasszikus vagy kortárs, egy különleges kulturális műfaj, amely képes alapvető emberi értékeket közvetíteni és az általános kultúrához tartozik.
