„Erdélyi március”
Készülődés és ünnep a Szeben megyei magyaroknál
„Egy tizenötös szám. És március:
Az első tavasz-hónap közepe.
Kimondottam így egyszerűn.”
Reményik Sándor: Erdélyi március
Természetesen Reményik Sándor versének csak az első sorai ilyen egyszerűek. Ő is emlékezett az egykori eseményekre, ahogy tettük mi is több Szeben megyei magyar közösségben ezen a héten. Kézműveskedtünk, kokárdát készítettünk, koszorúztunk, előadáson és ünnepi istentiszteleten vettünk részt, kicsikkel és nagyokkal egyaránt.
Nagyszebenben a Csodavár gyermekklub ifjai lelkesen színezték a magyar zászlót, a huszárokat, Oltszakadáton a nagyobbak nemzeti színű kitűzőt készítettek a kicsiknek is, Vizaknán lelkesen vágtak, ragaszkodtak a foglalkozásra érkező gyerekek. A huszárcsákók és forgók az ünnep elmaradhatatlan kellékei lettek.
A nagyszebeni református gyülekezet egy új kezdeményezésnek is helyet adott az ünnep alkalmával: az első EMKE-Klub keretében zajló anyanyelvi foglalkozás is az ünnephez kapcsolódott, ahol a jelenlévők a barcasági 1848-49-es eseményekről hallhattak előadást, miközben a szorgos női kezek kokárdákat varrtak a jelenlevőknek, illetve a másnapi ünnepi istentiszteletre érkező híveknek. Ahogy Reményik Sándor is megírta:
„Volt egy tanítóm akkor, – igazi,
Nagy nevelő, – gyökérig leható.
Ő mondta: csak úgy ünnep ez a nap,
Ha munkát s imát összefoglaló.
…
De szárny kell munkához s imához is!
Szárny, mely röpít, s forrás, mely enyhet ad.
Tört szárny, beomlott kútfő: – mégis élet,
Mégis üdvösség az a régi nap.”
A régi nap emlékét idézték Vizaknán is, a csaták helyszínén. Hiszen már Petőfi Sándor is megírta:
„Négy nap dörgött az ágyú
Vizakna s Déva közt,
Ott minden talpalatnyi
Földet vér öntözött.”
Ennek emlékére a református gyülekezet kopjafát állított a templom üdvarán, ahol az istentisztelet után minden évben elhelyezik az emlékezés koszorúját. Idén az anyanyelvi foglalkozáson résztvevő kis huszárok álltak őrt, miközben a férfi dalárda vezetésével katonanótákat énekelt a gyülekezet. Reményik Sándor márciusi szavai pedig útravalóul hangzottak a kopjafa tövében is:
„Aztán – menni a hétköznapok útján,
Császárnak megadni, mi az övé,
S maga részét minden hatalomnak, –
De Istennek is, ami Istené.”
Veres Emese Gyöngyvér – PSP ösztöndíjas
