Borsos Miklós emlékét idézték meg a Farkasréti temetőben és az Úri utcai emléklakásban
Meghitt megemlékezéssel és zenés esttel tisztelegtek Borsos Miklós szobrász, éremművész és grafikus emléke előtt. A koszorúzást a Farkasréti temetőben tartották. A Budavári Önkormányzat képviselői, a nagyszebeni HÍD Egyesület tagjai, valamint családtagok és tisztelők hajtottak fejet a 20. századi magyar művészet egyik legnagyobb alakja előtt.
A megemlékezés folytatásaként az Úri utcai Emléklakásban házimuzsikával és személyes visszaemlékezésekkel idézték fel a polihisztor életművét. Az esemény háziasszonya Hosszú Enikő, az emléklakás vezetője volt. Kiemelte: a Borsos-hagyaték nemcsak a Budavári Önkormányzat, hanem a magyar kulturális örökség szempontjából is felbecsülhetetlen érték.
A rendezvényen beszédet mondott Bauer Eszter, a Budavári Önkormányzat kulturális tanácsnoka, aki hangsúlyozta művészetének időtálló, emberközpontú üzenetét. Fazekas Csilla alpolgármester, országos képviselőjelölt méltatta a művész alkotói sokoldalúságát és közösségformáló erejét. Borsos Endre, a gyergyócsomafalvi BM Alapítvány képviselője személyes hangvételű beszédében emlékezett arra, hogyan ápolják a mester örökségét Gyergyócsomafalván. Serfőző Levente, a HÍD Egyesület elnöke pedig a Budapest-Nagyszeben kulturális kapcsolatokban betöltött hidat, „szellemi örökséget” emelte ki.
A házimuzsika bensőséges hangulatban zárta az estét, amelyen a résztvevők a művészet, az emberi kapcsolatok és az alkotói szenvedély egységét ünnepelték.
Borsos Miklós
Nagyszeben, 1906. augusztus 13 – Budapest, 1990. január 27.
Szobrász, festő, grafikus. A gimnáziumi évek alatt kezdett autodidakta módon művészettel foglalkozni. Miután nem vették fel a Képzőművészeti Főiskolára, Firenzébe ment, ahol rajzokat készített. Rövid időre hazatért, egy ideig anatómiát tanult a főiskolán, majd újra Olaszországba és Franciaországba ment. Ebben az időben több száz rajzot készített. Első kiállítása 1931-ben a Frankel Szalonban volt, majd a Nemzeti Szalonban volt tárlata. 1941-ben a Tamás Galériában már szobrait állította ki. Tagja volt a KUT-nak (Képzőművészek Új társasága). 1933-tól Győrben élt, majd 1945-ben a fővárosba költözött. 1943-tól a nyarakat Tihanyban töltötte, az ottani környezet komoly hatással volt művészetére. 1946-tól 1960-ig az Iparművészeti Főiskolán tanított. Az 1960-as években számos rangos irodalmi műhöz készített illusztrációkat, melyekből nyolcvanadik születésnapja alkalmából kiállítást is rendeztek. 1964-ben a Dürer Teremben mutatták be grafikáit, részt vett 1966-ban a Velencei Biennálén, és 1976-ban életmű kiállítása volt a Nemzeti Galériában. Munkásságáért Munkácsy-díjat, Kossuth-díjat, Érdemes és Kiváló Művész kitüntetést kapott.
