Borsos Miklós Nap
Borsos Miklós Nagyszebenben született 1906. augusztus 13-án. A Munkácsy- és Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész mindig szép szavakkal és büszkén emlékezett szülővárosára. 2006-ban szerveztünk először Borsos Miklós Napot Nagyszebenben és a 2007-es nagyszabású rendezvénysorozatok után évente megemlékezünk a művészre.
Emlékét és alkotásainak értékét kisplasztika- és grafikai kiállításokkal, konferenciákkal, könyveinek kiadásával magyar-, román,-, német. és angol nyelveken, filmbemutatókkal igyekszünk megörökíteni és hangsúlyozni. Tiszteletünket, az eseményeken felül emléktábla elhelyezése jelöli, amelyet a Budavári Önkormányzattal együtt a Kutyahát utcában helyeztünk el.
Idén is megtartjuk a Borsos Miklós emléknapot és tervezzük a Borsos Miklós 120 eseményeket a novemberi Ars HUNGARICA fesztivál megnyitó napján. Nagyszeben és Budapest első kerülete – Budavár közötti kapcsolatok erősítését, hivatalosítását is terveink között szerepeltetjük.
Nagyszeben – 2026. augusztus 13.
17:00 Koszorúk elhelyezése Mosolygó (Borsos) Erzsébet és Zsófi, Borsos Miklós Édesanyja és húga sírjánál, a keresztfán a feliratot a művész véste 13 éves korában – római katolikus temető
18:00 Megemlékezés Borsos Miklós emléktáblánál – Nagyszeben, Kutyahát utca 7. (ma str. Centumvirilor)
19:00 Filmvetítés: Borsos Miklós – Szülőföldjeim (HU-RO) – Nagyszeben – Tükörterem (G-ral Magheru utca 1-3.)
Beszélgetés a novemberi Borsos Miklós 120. emlékkiállításról, Nagyszeben – Budavár kapcsolatról, az események szervezéséről.
A belépés ingyenes. A program szervezője a HÍD Egyesület, támogatója Nagyszeben Polgármesteri Hivatala.
Borsos Miklós
Nagyszeben, 1906. aug. 13. – Bp., 1990. jan. 27.
Szobrász, főiskolai tanár, Munkácsy-díjas (1954), Kossuth-díjas (1957), érdemes művész (1967), kiváló művész (1972). Iskoláit szülővárosában kezdte, 1922-től Győrött a bencés gimnáziumban folytatta. Itt kezdte el művészeti tanulmányait önképzés útján. Festőnek készült, első akvarelljét VI. gimnazista korában festette. A gimnáziumot nem fejezte be, aranyművességet és vésnökséget tanult. Sikertelen képzőművészeti főiskola felvételi után Firenzében készített rajzokat.
Hazatérése után rövid ideig a Képzőművészeti Főiskola anatómiai ismereteket szerzett. Ebből az időből származnak tanulmányfejrajzai. Utána újbóli olaszországi és Dél-franciaországi gyalogos vándorútjáról több száz rajzzal tért haza. Első kiállítása a Fränkel Szalonban volt (1931), a Nemzeti Szalonban (1932) a rajzok mellett már rézdomborítások is szerepeltek. 1933-ban Győrben feleségül vette Kéry Ilonát. 1940-től nagyobb méretű domborműveket készített (Alvó lovasok, Emberpár, Ember, Siratóasszonyok). Szobrainak első kiállításán (Tamás Galéria, 1941) ötven darabból álló kollekcióval szerepelt, köztük csiszolt márványok, női fejek, csiszolt bazaltok, ezüst domborítások. Tagja lett a KÚT-nak, itt állította ki 1943-ban a bazaltból faragott-csiszolt Egry fejet. Az Ernst Múzeumban 1943 telén rendezett csoportos kiállításon bazaltszobrokkal, fejekkel, rézdomborításokkal szerepelt.
1945-ben Győrből Budapestre költözött.Tagja lett a Művészeti Tanácsnak. 1946-tól az Iparművészeti Főiskola tanára volt, 1960-ban tanárságát idealistának és nacionalistának bélyegezve megszüntették. 1960-tól kapott rendszeres illusztrátori megbízásokat Illés Endrétől, a Szépirodalmi Könyvkiadó igazgatójától. Illusztrálta Arany János, Ady Endre, Illyés Gyula műveit, Babits Mihály Jónás könyvét stb. Éremművészettel 1947 óta foglalkozott, neves kortársait örökítette meg. Utolsó műve a Barcsay Jenő érem volt. A nyarakat tihanyi házában töltötte. 1965-ben rendezték meg tihanyi kiállítását, életmű kiállítása a Nemzeti Galériában volt 1976-ban. Nyolcvanadik születésnapja tiszteletére az OSZK-ban kiállításon mutatták be illusztrációit. 1959-ben elnyerte Carrara város szobrászati díját, a Premio Carrarát. 1966-ban sikeres résztvevője volt a Velencei Biennálénak.
Köztéren álló művei:
Balatoni szél (Balatonfüred, móló); Anya gyermekével (Orsz. Reuma és Fizioterápiás Intézet); Bartók mellszobor (Zalaegerszeg). 0 kilométerkő (Bp., Clark Ádám tér). – Önmagáról vallotta Visszatértem félutamból (Bp., 1971); A toronyból (Bp., 1973) c. műveiben.
Irodalom: Koczogh Ákos: B. M. Tihanyban (Művészet, 1965. 10. sz.); Varga Mihály: Egy délután B. M.-sal (Forrás, 1970. 5. sz.); B. Kéry Ilona: Kertem (Bp., 1973); Sediansky János: B. M.-sal tihanyi kertjében (Kortárs, 1977. 2. sz.). Interjúk zenéről, színházról, művészetről, életről (A toronyból, Bp., 1979); Nádor Tamás: Ex libris B. M. (Új Irás, 1980. 2. sz.). Kenessei András: Kortársunk, a szobrász (Magy. Hírlap, 1981. aug. 13.); Bakonyi Péter: Karácsonyi Képeslapok (Élet és Irod., 1984. 51-52. sz.); B. M. nyolcvan éves (Kritika, 1986. 8. sz.). Székely András: B. M. köszöntése (Népszabadság, 1986. aug. 13.); Hajdú Éva: Interjú (Magy. Nemzet, 1986. aug. 13.); Ember Mária: Irodalom rajzokban. B. M. illusztrációi a Széchényi Könyvtárban (Magy. Nemzet, 1986. okt. 14.). Máriássy Judit: A nyolcvanadik kilométerkő (Élet és Irod., 1986. 33. sz.); Hegyi Béla: A megművelt kert (H. B.: Kimondva a kimondatlan, Bp., 1986). In memoriam B. M. (interjú 1986 őszén, riporter Eőri Szabó Zsolt, Műhely, 1990. 2. sz.); Megay László: Meghalt B. M. (Magy. Fórum, 1990. 5. sz.). L. Kovásznai Viktória: B. M. (Bp., 1990); Czigány György: B. M.-ról (Magy. Fórum, 1991. máj. 23.). – Szi. Kerék Imre: B. M. szobrai (versek, Műhely 1986. 4. sz.); Melocco Miklós: B. M. halálára (Hitel, 1990. 5. sz.); Bisztray Ádám: Egy B.-érem hátlapjára (vers, Új Írás, 1990. 7. sz.).
