Boldizsár Emőke elsöprő sikerrel mutatkozott be Nagyszebenben
Premier a Radu Stanca Nemzeti Színház stúdiótermében
Január 14-én késő este hosszan zúgó tapsvihar jutalmazta Boldizsár Emőke lenyűgöző alakítását a Lola Blau története című előadás nagyszebeni premierjén. A produkciót a nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház a stúdiótermében mutatta be magyar nyelven, Dumitru Acriș rendezésében.
A világhírű Georg Kreisler monodrámája egy fiatal zsidó énekesnő sorsán keresztül beszél száműzetésről, identitásról, túlélésről és művészi hitvallásról. Boldizsár Emőke rendkívüli érzékenységgel és belső erővel formálta meg Lola Blau alakját. Játéka egyszerre volt megrendítő, ironikus és mélyen emberi. Az előadás intim térben, a stúdiószínpad közelségében különösen erős érzelmi hatást gyakorolt a közönségre.
Sajtótájékoztató előzte meg az előadást
A premiert megelőzően sajtótájékoztatót tartottak. Constantin Chiriac, a nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház igazgatója hangsúlyozta a magyar nyelvű előadás jelentőségét, valamint a színház elkötelezettségét a kulturális sokszínűség és a nemzetek közötti párbeszéd iránt. Kiemelte, hogy a színház mindig nyitott volt és lesz a sokszínűség bemutatására, hisz mindenkinek fejlődés biztosítható ezáltal. A nemzetközi kapcsolatok terén Budapest, Magyarország és az erdélyi magyar színházak kiemelt helyen szerepelnek a nagyszebeni színháznál. A Nemzetközi Színház Fesztiválon minden évben volak és lesznek magyar előadások. 2026-ban, például ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében szerepel műsoron előadás. Kultúr-politikai témákat is érintett Constantin Chiriac igazgató, többek között, újságírói kérdésre határozottan kimondta, hogy ha a szebeni színháznak költségvetéséhez hozzányúl a politikum ő beadja a lemondását. A helyi magyar közösséggel kapcsolatosan megkérdezték, hogy milyen viszonya volt a nagyszebeni magyar képviselővel. Sajnos – mondta az igazgató – egyáltalán nem volt ilyesmiről szó, nem létezett érdemben kapcsolat, beszélgetés a helyi magyar képviselővel. (lásd ITT)
A sajtóeseményen felszólalt Serfőző Levente, a HÍD Egyesület elnöke, EMKE alelnök, aki megköszönte a kulturális intézmények közötti jó partneri kapcsolatot. Hangsúlyozta, hogy történelmi pillanatnak vagyunk a szemtanúi, hisz tudomása szerint – az amatőr társulatokon kívül – magyar nyelven, Nagyszebenben több, mint 100 éve nem rendeztek színházi előadást hivatásos, kőszínházi körülmények között. Mindketten kiemelten beszéltek Budapestről, a jó kulturális együttműködésekről és az esetleges testvérvárosi kapcsolatról.
Miniszteri üzenet és üdvözlet
Demeter András István, Románia kulturális minisztereként videóüzenetben méltatta az előadást, és kiemelte: Lola Blau története nem csupán színházi esemény, hanem fontos kulturális és társadalmi üzenetet hordozó alkotás, amely a múlt traumáit a jelen kérdéseivel köti össze.
A Lola Blau története nagyszebeni bemutatója újabb bizonyítéka annak, hogy a Radu Stanca Nemzeti Színház nyitott a többnyelvű, értékteremtő produkciókra, és hogy Boldizsár Emőke személyében egy kivételes tehetség áll a közönség előtt önálló színészként, de összekötő kapocsként is. A premier sikerét jelző álló ováció egyértelmű visszajelzés volt: ez az előadás mélyen megérintette nézőit, és hosszú ideig velük marad.
Egy magányos hang ereje – Boldizsár Emőke és Lola Blau története
Ritkán adódik olyan színházi este, amikor egyetlen színész jelenléte elegendő ahhoz, hogy egy teljes történelmi korszak morális és érzelmi súlya sűrűsödjön a színpadon. A Lola Blau története nagyszebeni premierje ilyen este volt. Január 14-én, a nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház stúdiótermében Boldizsár Emőke alakítása nem pusztán egy sikeres bemutatót, hanem egy kivételes színészi teljesítményt eredményezett.
Georg Kreisler monodrámája hálátlan műfaj: a színésznek nincs kire „támaszkodnia”, nincs partner, aki átvegye a ritmust, a figyelmet vagy az érzelmi terhet. Boldizsár Emőke azonban tudatosan vállalja ezt az egyedüllétet, sőt, játéka éppen ebből meríti erejét. Lola Blau figurája, az ő értelmezésében nem pusztán az üldöztetés elől menekülő zsidó művész története, hanem az identitását újra és újra elveszítő, majd újjáépítő emberé. A színésznő hanghasználata, apró gesztusai és finoman adagolt iróniája rétegről rétegre bontja ki a karakter belső töréseit.
Dumitru Acriș rendezése tudatosan visszafogott. A minimális eszköztár – a stúdiótér intimitása, a sallangmentes színpadi megoldások – nem kívánja túlmagyarázni a szöveget. Ez a döntés kockázatos, de ebben az esetben indokolt: a hangsúly következetesen a színészi előadáson marad. Acriș nem értelmez helyettünk, inkább teret ad, hogy a néző saját történelmi és érzelmi tapasztalataival töltse meg az előadást.
A produkció egyik legnagyobb erénye, hogy nem engedi Lola Blau történetét pusztán holokauszt-narratívává merevedni. Az emigráció, a siker illúziója, a nyelv és az otthon elvesztése mind olyan motívumok, amelyek ma is érvényesek. Boldizsár Emőke játéka itt válik igazán kortárssá: nem nosztalgiává minősül, hanem kényelmetlen kérdéseket vet fel. Mit ér a művészi siker, ha közben az ember elveszíti önmagát? Létezik-e valódi hazatérés?
A január 14-i tapsvihar nem csupán a premier sikerét jelezte, hanem azt is, hogy a közönség felismerte: egy ritka, koncentrált színészi pillanat tanúja volt. Ez az előadás csendben hat, és akkor üt igazán, amikor a néző már azt hinné, hogy vége.
A Lola Blau története nagyszebeni bemutatója emlékeztet arra, hogy a színház legősibb ereje még mindig ugyanaz: egy ember áll a színpadon, és igazat mond.
Videók és fotók: Radu Stanca Nemzeti Színház, Strada Cetății, Sibiul in Imagini.
