EMKE 135 – közgyűlés, táblaavató és díjátadó gála

 

A koronavírus-járványra tekintettel 2020-as tisztújító közgyűlését elektronikus szavazás útján tartotta meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület.

A szavazatszámláló bizottság tagjai, egybe a jegyzőkönyv vezetője és hitelesítői Tamás Csilla EMKISZ-elnök, Dávid Gyula, az EMKE tiszteletbeli elnöke, Matekovits Mihály, az Arad megyei szervezet képviselője, valamint Muzsnay Árpád, az EMKE főtanácsosa voltak.

A közgyűlés a szavazatok alapján egyhangúlag elfogadta az elnökség 2019-es évi tevékenységi beszámolóját, a 2019-es pénzügyi és felügyelőbizottsági (cenzori) jelentést, valamint egyetértett a szavazatszámláló-bizottság és jegyzökönyvvezető személyével, illetve elfogadta az EMKE 2020. április 5. és 2021. április 10. közötti programtervét (itt a közgyűlés eredetileg tervezett, hagyományos áprilisi dátumát vették alapul). A közgyűlés felügyelőbizottsági tagoknak a következő ciklusra is megválasztotta Imecs Veronkát és László Editet.

A közgyűlés az alábbi elnökséget választotta meg a következő négy évre:

Széman Péter – elnök

Muzsnay Árpád – főtanácsos

Ábrám Zoltán – alelnök, Közép-Erdély
Fekete Réka – alelnök, Bánság
Fleisz János – alelnök, Partium
Serfőző Levente – alelnök, Dél-Erdély
Balázs Bécsi Attila – elnökségi tag
Ferencz Angéla – elnökségi tag
Imreh István – elnökségi tag
Tóth Guttman Emese – elnökségi tag

 

Az EMKE 2020-as díjazottai

Idén a díjkiosztó gálát a járványügyi intézkedések értelmében szűk körben, csak a meghívottak részvételével tartjuk meg 2020. november 7-én, a nagyközönség számára online közvetítésben a Facebook-oldalunkon volt követhető.

2020-ban a díjátadó gálára a Kolozsvár-Alsóvárosi Református Egyházkerület templomában (Kétágú templom) került sor, szombaton, november 7-én délután 2 órától.

1. Balázs Ferenc-díj
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület a Mészkői Unitárius Egyházközség részére – épített és szellemi örökségének őrzéséért és közkinccsé tételéért – Balázs Ferenc-díjat adományoz.

2. Gr. Bánffy Miklós-díj
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Dimény Levente színművésznek, rendező- koreográfusnak – érzékeny és kiemelkedő színészi szerepformálásaiért, társulatvezetői munkásságáért, a modern-kortárs táncművészet partiumi megteremtéséért és népszerűsítéséért – gr. Bánffy Miklós-díjat adományoz.

3. Bányai János-díj
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Szabó Árpád Töhötöm néprajzkutató részére – gazdasági antropológiai kutatásaiért és intézményvezetői munkásságáért – Bányai János-díjat adományoz.

4. Janovics Jenő-díj
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület a Marosvásárhelyi Rádió magyar szerkesztősége részére – a magyarságért, valamint a közművelődés terén végzett munkájuk elismeréseképpen – Janovics Jenő-díjat adományoz.

5. Kallós Zoltán-díj
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Fazakas János részére – a néptánchagyományok továbbadását szolgáló több évtizedes oktatói és közművelődési munkássága elismeréseképpen – Kallós Zoltán-díjat adományoz.

6. Kőváry László-díj
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Zsigmond Enikő részére – ismeretterjesztő írásai, színes túratérképei, valamint a székelyföldi borvízpalackozó üzemek elindításában végzett tevékenysége, kimagasló geológusi munkássága elismeréseként – Kőváry László-díjat adományoz.

7. Gr. Kun Kocsárd-díj
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Balázs Bécsi Attila, a TÉKA Alapítvány elnöke részére – az intézményalapító, szórványiskolát és -kollégiumot létrehozó és működtető tevékenysége elismeréseképpen – gr. Kun Kocsárd-díjat adományoz.

8. Monoki István-díj
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Bedő Melinda részére – a modern könyvtári infrastruktúra megteremtésében elért eredményeiért, könyvtárosképzés, közösségépítés és kistelepülési könyvtárfejlesztés terén végzett odaadó munkájáért – Monoki István-díjat adományoz.

9. Nagy István-díj
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Lőfi Gellért részére – az erdélyi magyar kórusmozgalomban, a magyar közösség érdekében kifejtett kiemelkedő művészi és kiváló, önzetlen oktatói tevékenysége elismeréseképpen – Nagy István-díjat adományoz.

10. Poór Lili-díj
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Fincziski Andrea színművész részére – példaértékű és szerteágazó alkotói tevékenysége elismeréseként, érzékenységgel és szenvedéllyel megélt valamennyi szerepéért – Poór Lili-díjat adományoz.

11. Spectator-díj
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Bodolai Gyöngyi részére – több évtizedes munkásságáért, különös tekintettel a mezőségi szórványközösségek életét bemutató írásaiért, valamint kiemelkedő egészségügyi szakcikkeiért – Spectator-díjat adományoz.

12. Szolnay Sándor-díj
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Sánta Csaba részére – a kortárs szobrászatban kifejtett kimagasló munkássága, a groteszk irányába nyitó, modern vonalú egyedi formavilágának létrehozása elismeréseképpen – Szolnay Sándor-díjat adományoz.

ÉLETMŰDÍJ

1. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Egyed Ákos történész, akadémikus, író részére – a tudományosság terén, az EME megújításában és a KAB létrehozásában végzett munkája elismeréseképpen – életműdíjat adományoz.

2. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Cseke Péter író, egyetemi oktató részére – az írói tevékenysége, valamint az ifjú nemzedékek nevelésében végzett munkája elismeréseképpen – életműdíjat adományoz.

DÍSZOKLEVÉL

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület a Román Televízió Bukaresti Magyar Nyelvű Adása beindulásának 50. évfordulója alkalmából, a szerkesztőség munkájának elismeréseként díszoklevelet adományoz.

TISZTELETBELI TAG

1. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület a Brassó megyei szórványban, valamint az EMKE elnökségben kifejtett kiemelkedő munkássága elismeréseként Házy Bakó Esztert az EMKE tiszteletbeli tagjává választotta.

2. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület a romániai magyar civil életben végzett munkájáért, népzenészként és operaigazgatóként az erdélyi magyar zenekultúra terén, valamint a civil szervezetek támogatásában kifejtett sokrétű közművelődési tevékenységéért az EMKE társadalomszervezési alelnökét, Szép Gyulát az EMKE tiszteletbeli tagjává választotta.

 

Dávid Gyula: Sándor József új emléktáblája előtt

„A történelem nem mögöttünk van, hanem alattunk. Azon állunk.”

Mikó Imrétől vettem ezt a gondolatot, amely – úgy érzem – számunkra különösen időszerű ebben a pillanatban. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület által a mai napon felavatott emléktábla 135 éves múltja egy kiemelkedő személyiségének állít emléket, tesz hitet ezzel a személyében kifejezésre jutó értékek mellett.

Sándor József ott volt az EMKE létrehozásakor, 1885-ben. Ő dolgozta ki a létesítendő egyesület alapszabály-tervezetét, titkáraként, majd főtitkáraként, később örökös alelnökeként úgyszólván mozgató rúgója volt mindannak, ami az Egyesületben és akörül történt. Az első évtizedek az ő céltudatos fáradozása nyomán az építkezés évtizedei voltak: a művelődés körét szélesre nyitva az erdélyi, s kiemelten a szórvány-magyarság megmaradását szolgálva. Az EMKE iskolákat, óvodákat, könyvárakat létesített, anyagilag is támogatva azokat, akik a műveltséget elvitték a nép közé, akik áldozatos munkásai voltak a tudásnak, s általa a felemelkedésnek. Ezt a munkát az általa 1910-ben összeállított adatgazdag és impozáns emlékalbumból ma is bárki megismerheti.

Aztán az első világháború végével, az összeomlás után új időszak kezdődött az EMKE, de Sándor József életében is. Kisebbségi sorsba került erdélyi magyar közösségként szembe kellet néznünk egy kíméletlen és saját elveit is megcsúfoló nagyhatalmi döntéssel, be kellett rendezkednünk mindarra, ami a kisebbségi sorssal járt: egy többségi homogenizáló nemzetépítés agresszivitásával, sokak kishitűségével. És a legjobbjaink, köztük Sándor József is, a maguk helyén – hogy Berde Mária szavait idézzem – „tették a hasznos lehetőt”.

Ő – a magyar országgyűlésben képviselőként szerzett tapasztalataira alapozva, a politikai harcot vállalta. Amikor még arra lehetőség volt, ott állott a Magyar és Székely Nemzeti Tanács vezetői között, akik a nemzeti önrendelkezés wilsoni elveire hivatkozva nyilvánították ki az erdélyi magyarság akaratát az akkor még csak várható nagyhatalmi döntéssel szemben. Egyike volt azoknak, akik a trianoni döntést követően a politikai nézetek szerinti megosztottság helyett a kisebbségi magyarság egységes politikai pártba tömörülését szorgalmazták, majd – a Magyar Párt többször is újraválasztott egyik alelnökeként – építeni próbálták.

Az 1920-as években, amikor a román parlamentben a Magyar Párt színeiben mandátumhoz jutott, ő lett a magyar parlamenti csoport legtevékenyebb tagja, aki – idézem tovább ismét Mikó Imrét – „… mint bukaresti születésű székely, kitűnő nyelvismeretével és a magyar parlamentben szerzett gyakorlatával felvértezve, egyedül küzdötte végig a magyarság első politikai harcait… Előrehaladott kora ellenére, a szószékben érezte igazán otthon magát,  s ellenségeinek gyakran fellövellő közbeszólásai csak olajat öntöttek lobbanékony temperamentumára.” (Huszonkét év, 44-45.) Így szállt szembe többek között a magyar iskolák – s ezzel a felnövő, már kisebbségiként születettek nemzedékének – jövőjét védelmezve, a demokratikus parlamentarizmus álarcába öltözött, de egy agresszív román államépítés szolgálatába állított törvényjavaslatokkal és törvényekkel, s akkor is kitartott, amikor fellépései, józan, és a körülményekkel is számolva előterjesztett kezdeményezései nemhogy a román parlamentben, de a legtekintélyesebb nemzetközi fórumokon is süket fülekre találtak.

Az EMKE, és vele együtt megmaradásunk szempontjából létfontosságú intézményeink (az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület) léte és további munkája ebben az időben ugyanannak az agresszív román nemzetépítő akaratnak a játékterévé váltak. Többszöri, meg-megújuló próbálkozás ellenére, betiltott és csak hosszas huzavona után (képtelen alapszabály-módosításokat követelő törvényszéki határozatok közepette) engedélyezett választmányi vagy közgyűléseken át bukdácsolva végül is 1935-ben jutott el oda, hogy működését hivatalosan engedélyezték. Ekkorára azonban már kiépültek, részben az erdélyi magyar egyházak védőszárnyai alatt, azok a kisebb magyar kulturális intézmények, egyesületek, amelyek az EMKE egykor vállalt feladatkörének egy részét, nem egyszer szép eredményeket is felmutatva, betöltötték.

A királyi diktatúra aztán az EMKE-t is felszámolta, majd amikor 1940 őszétől – legalább Észak-Erdélyben – újra elindulhatott a munka, ennek keretében az új berendezkedés hangadói már nem tartottak igényt szerepvállalására, s noha az 1941. évi EMKE-közgyűlésen tiszteletbeli elnöki címmel is felruházták, kényszernyugdíjba küldték.

A második világháborús front áthaladása után még újra a cselekvésnek, az EMKE újjászervezésének porondjára lépett – az általa összehívott 1944. december 27-i közgyűlésen tényleges elnökké is megválasztották –, néhány hónap múlva azonban az új demokráciában született kolozsvári Világosság már gyászkeretes címoldalon adta hírül halálát. Így azt, hogy néhány év múlva a román kommunista hatalom – más magyar intézményekkel együtt – az EMKE-t is évtizedekre kiható döntéssel felszámolja, már nem érte meg.

Ma, 75 évvel később, sokan sokféle múltat éreznek a talpuk alatt, vagy konstruálnak a talpuk alá. Az életünk minden területén, „a szabadság dzsungelében” magasra emelt zászlók alatt díszlik a személyiségi jog mindenhatóságának (mások hasonló jogának semmibe vevésével társított) jelszava, ott mosolyog az „ubi bene ibi patria” fiataljainkat csábító délibábja, terjed a nemzeti közösségünk sorsa iránti érdektelenség, az önfeladás, a mindenféle ködös mítoszokra, kizárólagosságra, a másság kiszorítására vagy megsemmisítésére irányuló nemzetépítési stratégiák gátlástalansága. Ezek mind igyekeznek felépíteni maguk alá (nem egyszer sokakat elcsábító eredménnyel) a maguk múltját, amelyen biztonságban érezhetik magukat.

A 135 éves EMKE ezekkel szemben a Sándor József-mutatta utat választja: a – ha már kell, kisebbségi – magyar sors közös és emberhez méltóan megélhető jövőjéért való áldozatos munkát.

Ebben erősítsen meg ma bennünket az ő élete példája is.

Elhangzott Kolozsvárt, 2020. november 7-én,
Sándor József emléktáblája leleplezésék ünnepségén.

Az EMKE 2020-ban ünnepelte fennállásának 135. évfordulóját, valamint emlékeztünk arra, hogy a főtitkári, illetve ügyvezető elnöki, majd rövid ideig elnöki tisztjét betöltő Sándor József 75. éve hunyt el. E két jelentős évforduló tiszteletére emléktáblát avattunk az 1906 és 1945 között az EMKE irodájának is helyet adó reformátusok sarokházának nevezett épület kapualjában (Magyar / 21. Dec. 1989 utca 37. szám) 2020. nov 7-én, szombaton 13:30-kor. Dr. Széman Péter EMKE-elnök köszöntője után Dávid Gyula, az EMKE tiszteletbeli elnöke avató beszédét felolvasta Széman Emese Rózsa, melyet az emléktábla megáldása követett.

Az Erdélyi Oscarnak is nevezett, a közművelődés különböző területein kiemelkedő tevékenységet folytató szakemberek kitüntetésére szolgáló EMKE Díjakat ebben az évben a Kolozsvár-Alsóvárosi Református Egyházkerület templomában (Kétágú templom) adtuk át, 2020. nov. 7-én, szombaton 14 órától.

Az avatást és a díjkiosztó gálát a járványügyi intézkedések értelmében szűk körben, csak a meghívottak részvételével tartottuk meg, a nagyközönség számára online közvetítésben a Facebook-oldalon volt követhető.

forrás: emke