A nagyszebeni Református Templom Galériában nyílt meg Kopacz Mária grafikai kiállítása vasárnap, 2022. január 23-án a Magyar Kultúra Napja apropóján szervezett, istentisztelettel egybekötött ünnepi eseményen.
Az Árkosi Kulturális Központ, a Liszt Intézet Sepsiszentgyörgyi fiókja, a HÍD Egyesület és a Nagyszebeni Református Egyházközség együttműködésével szervezett esemény megnyitóján Varró Sándor református lelkipásztor, házigazda köszöntötte a vendégeket és hangsúlyozta az együttműködés jelentőségét. A művésznő harmóniára törekedésére hívta fel a figyelmet: „Kopacz Mária a harmóniára törekedik munkáiban, arra a harmóniára, amelyre egész életünkben törekszünk. Hisz az az ember aki nincsen harmóniában önmagával, az nem egy teljes ember, aki nincsen harmóniában népével az nem érzi a hovatartozását és az az ember aki nincsen harmóniában Istennel az nem érzi az ő teremtő Urának az erejét és szeretetét az életében.”
Szebeni Zsuzsa, a Sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet igazgatója a Magyar Kultúra Napjáról, a kultúra fontosságáról és a képzőművészeti alkotások értékteremtő és közvetító szerepéről beszélt az egybegyűlteknek. Majd röviden ismertette a művésznő pályafutásának mérföldköveit és idézett Kopacz Mária önéletrajzából: „Talán az is egybefogja munkáimat, hogy többnyire nőket ábrázolok, a nők valahol dekoratívabbak és érzelmi életük is gazdagabb, nem utolsó sorban az érzelem- és gondolkodás világuk jobban érdekel, mind a férfiaké. Talán azért, mert minden képzőművész az alkotásaiban, mindenekelőtt magát akarja kifejezni.”
Szebeni Zsuzsa kiemelte a művésznőnek a kulturális diplomácia területén is betöltött példaszerepét, hisz diplomata férjét, Alföldi Lászlót kétszer is követte a kihelyezésén. Többek között (szerk.megj.) Alföldi László volt Magyarország Bukaresti Nagykövetségének kulturális attaséja 2007-ben, amikor Nagyszeben Európa Kulturális Főváros volt.
Kopacz Attila, az Árkosi Kulturális Központ igazgatója és a kiállítás kurátora beszédének kezdetén viccesen szögezte le, hogy a művésznővel nem áll rokoni viszonyban, esetleg távoli családi kötődések utalhatnak a névrokonságra, de tény az, hogy mindkettejük a Gyergyói Medencéből származnak. A művésznő egy monográfia szerkesztése és megjelentetése érdekében kereste meg az árkosi igazgatót. Viccesen mondta el Kopacz Attila, hogy a művésznő felkérését szívesen vállalta, de azt is elmondta neki, hogy az egész életét fel fogja túrni és elkezdve a legelső, fiatalkori alkotásaitól a legutolsó vázlatig mindent szerene látni. Hangsúlyozta, hogy a monográfia szerkesztése idején olyan Kopacz Mária alkotásokra is rábukkant, amelyek soha nem voltak galériákba kiállítva, sőt a nagyközönség számára teljesen ismeretlenek maradtak, hisz a képzőművésznő vizsgamunkáiról volt szó, amelyek egy kolozsvári lakáson maradtak. Néhányat a nagyszebeni kiállításon megtekinteni lehet.
Majd részleteket olvasott Kopacz Mária önéletrajz-monográfiájából. Kapcsolodó cikk. Az esemény a Himnusz eléneklésével zárult.
A kiállítás áprilisig látogatható előzetes bejelentkezéssel a 0269.211177 telefonszámon és/vagy minden vasárnap délelőtt.
Fotók, videók: Lózer Csaba László és Serfőző Levente
Kopacz Mária hetvenes és nyolcvanas években készült akvatinta levonatai kettős mércével is magukra hívják a figyelmet: születésük idejében kiemelt helyet foglalnak az erdélyi grafika szintézisében, a kisebbségi létből határokat lép át az egységes magyar összművészet kontextusába, valamint mutatják az utat a későbbi festmények dús szimbolikája felé. Az Utunk hetilap számaiba belelapozva érezhetjük, hogy a leírt szó gyakran sematikusabb a kép gondolatgazdag asszociációihoz képest. A kolozsvári grafika erős epikus karakterével magasra emelkedik, a későmodernizmus műgond tökélyével előretör, a cenzúra hálója fölé lép.
Kopacz Mária grafikái Országh Lili metafizikus tereivel és mágikus nőszereplővel, valamint Anna Margit groteszk fele hajló önreflexív bábuival is párhuzamba állíthatók. Rajzos játéka minden hétköznapi szocreál élettérből egy átváltozásokat implikáló szuverén mesevilágba, magánmitológiába visz át. Így gyakran dacolva a gravitáció és tárgyi környezet határaival a többnyire mozgásban ábrázolt figurák uralma alatt áll a környezet. Itt Weöres Sándor csak kerete vagy magadnak egysorosaként belső képkeretekben, színpadszerű zárt pódiumokon megjelenő szereplők démonikus révülettel vagy lányos naiv bájjal kacsintanak ki a berendezett világból. Jelzik, hogy a létezés mélyebb álomkutjából merítenek, és uralmuk van a felszín fölött, amelyeket utólag hajlamosak vagyunk a keletkezés politikai és társadalmi kontextusában kódolt allegóriaként is értelmezni. Grafikáiban a kompozíciók egyensúlya a gondolatot lépteti előre, a játék erős kontrasztok által kel életre. Ez lehet vonalak hálója, nagyítás és kicsinyítés feszültsége, vagy az élő és élettelen, az organikus elemek és mesterséges szerkezetek ellentéte.
Diplomamunkáján, Odüsszeusz-illusztrációiban sugárzik az epizódokban előhívott teljesség utáni vágy, valamint az alkotó harmóniaszomja az antik örökség szépségideáljával találkozik.
Kopacz Mária szürreális jelképtárának a kortárs erdélyi művészetben vannak utódai, hiszen Keszeg Ágnes rajzainak sajátos lány figurái és Tomos Tünde festményeinek szabadon áradó motívumai szintén ezen az úton halad tovább.
Tanulságos elolvasni a művésznő önéletírását, amelynek narrációjából az őt körülvevő női sorsok gazdagon rajzolódnak ki, és a kiállított grafikákon ennek vizuális interpretációit is felfedezhetjük. A művészet absztraháló ereje képein- minden egyszeri és veszendő élmény fölé emelkedve- a létezésnek egy sűrített kinyilatkozását ragadja meg.
Deák Ferenc Lóránd
