A magyarországi kulturális intézetek a nagyszebeni magyar közösség és a HÍD Egyesület állandó partnerei. A Bukaresti és Sepsiszentgyörgyi Liszt Intézetek közbenjárásával és támogatásával több eseményt szervezhetünk meg évente. Értékes kiállításokat nyitunk meg, koncerteket szervezünk, könyveket és filmeket mutatunk be. Az együttműködés mellett fontos számunkra és értékeljük a törődést, azt, hogy a Kárpát-medencei magyar kulturális életnek részesei, élvezői, “térképen” megjelenő alanyai lehetünk.
2021-ben, az Ars HUNGARICA magyar kulturális fesztivál keretében két, kimagaslóan értékes eseményt tudunk megszervezni a Liszt Intézettel partnerségben és további koncertek esetében segítettek a szervezésben.
A bukaresti intézettel együtt Bánffy Miklós Erdélyi történet három kötetének román nyelvű fordítását mutatjuk be az Astra Megyei Könyvtárban pénteken, november 12-én délbe. Az eseményen jelen lesznek Kósa András László, a Bukaresti Liszt Intézet igazgatója, Lucian Nastasă-Kovács történész, a kolozsvári Szépművészeti Múzeum (Bánffy Palota) vezetője és a könyvtár igazgatója, Bors Silviu, illetve Serfőző Levente, a HÍD Egyesület elnöke.
A bemutató román nyelven zajlik. A belépés ingyenes a jogszabályok betartása mellett.
Bánffy Miklós Erdélyi történet trilógiája magyar nyelven 1934-1940 között jelent meg. A trilógia első kötetének 1934-es első megjelenésétől a regény több kiadást megért, az utóbbi két évtizedben angol, francia, spanyol, német, olasz, holland nyelven megjelent köteteket nagy lelkesedéssel fogadta az olvasóközönség. A trilógia román nyelven 2019-ben jelent meg a Román Kulturális Intézet kiadónál a Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ Bukarest és az Erdélyi Gondolat Egyesület közreműködésével. Marius Tabacu kitűnő fordításában román nyelven tolmácsolt regény előszavát Marta Petreu írta, illetve Lucian Nastasă-Kovács történész írt hozzá bevezető tanulmányát és szójegyzéket.
A regény Bánffy Miklós polihisztor, író, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színpadi rendező, politikus, külügyminiszter legjelentősebb irodalmi alkotása. A bonchidai kastély bárója három részben meséli el Abády Bálint életét: Megszámláltatták (1934), És híjjával találtattál (1937), Darabokra szaggattatol (1940). A családi háttér, a diplomáciai ambíció, a politikai karrier és a kaszinói tagság egyaránt lehetővé tette, hogy Bánffy otthonosan mozogjon a báltermek, a kártyaszobák, a nagy vadászatok, a lóversenyek, a szerelmi és a politikai csatározások berkeiben, hiteles és érvényes panorámát festve az erdélyi arisztokráciáról.
A Sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet, Szebeni Zsuzsa igazgatónő javaslatára és kivitelezésében Emléktábla elhelyezésre kerül sor a magyar fesztivál keretében a Tereziánumi Római Katolikus Templomban (Gladiolelor utca, 8 sz.). Az emléktábla leleplezésére szombaton, november 13-án déli 12 órakor kerül sor a templomban, amelyen jelen lesznek az együttműködő Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy, Carola Egyesület és HÍD Egyesület képviselői Biró Nándor-Alfonz katolikus plébános szertartásán.
“Nagyszeben a két front közé került. Az északi külvárosban a románok csörtették a kardjaikat, a régi városban a honvédek ütöttek tanyát. Az őrjáratok ha összetalálkoztak, sűrű puskatüzeléssel köszöntötték egymást. A román tűzérség szeptember 19-től 22-ig ágyúzta a várost, de kevés kárral. Az ágyúzás úgyszólván csak az ablakoknak ártott. Szeben város harmincötezer lakosa közül hétezer maradt a város falai között. Dörr Albert polgármester állandóan a hivatalban tartózkodott, ugyanígy állandó szolgálatban állott a rendőrség és a tűzoltóság is. Szebenben a bombázás alatt többször megfordultak nemcsak a katonai vezetők, de a polgári megbízottak is. Gróf Bánffy Miklós autóval közelítette meg a várost. A kíséretében lévő két hölgy, báró Bornemissza Elemérné és gróf Bethlen Istvánné vállalkozott a feladatra, hogy kimenti az ostromlott városba szorult gyermekeket. Egy Szeben körüli magyar hadosztályparancsnok húsz szekeret adott a gyermekmentőknek. Amikor a hölgyek gróf Bánffy Miklóssal az ostromlott városhoz érkeztek, az a román tüzérség tüze alatt állott, és várniok kellett amíg az ágyúzás megszűnik. A háromtagú társaság és egy bécsi orvos Kolozsvárra mentette a Kinderheim harminc csecsemőjét, az óvoda hetven ápoltját és a Teresianumbeli összes árva gyermekeket. A román tüzérség többször utána lőtt a sötétben poroszkáló kocsiknak.” (Pilisi Lajos)
