Az Ars HUNGARICA hetedik napján megpihenhetett a fesztiválozó, hiszen mindössze két esemény szerepelt a programban: délelőtt az Erdélyi Magyar Fesztivál Szövetség tartott szakmai ülést, este pedig a Haraszti Ádám Projektet hallgathattuk meg a GONG Színházban. A színház felső termét szinte teljesen ellepték a koncertre érkezők, akiknek egy fantasztikus jazz, funk és soul utazásban lehetett részük. A fiúk a Let It Flow és nemrég megjelent Wonky Tonky lemezükről is játszottak dalokat, az utolsó számba pedig a közönséget is bevonták, akik a ritmust követve tapsolták végig azt.
A zenekart Haraszti Ádám dobos alapította 2015-ben Londonban, az eredeti felállásban Sheldon Agwu (London), Bodo Maier (Basel) és David Mrakpor (London) zenéltek, akikkel 2016-ban fejezték be első kislemezüket, The First címmel. A zenekar frontembere, dobosa tanulmányait a londoni Institute of Contemporary Music Percformance-on végezte, később azonban Magyarországra költözött, ahol a zenekar újabb tagokkal bővült, és nemsokára el is készült az első nagylemez Let It Flow címmel, amely 2019-ben debütált. A Haraszti Ádám Projekt zenéjére a nagyfokú eredetiséget és letisztultság jellemző, a zenekartagok a jazz, blues, soul és hipp-hopp gyökereiből merítenek inspirációkat. A zenekar második nagylemeze 2021-ben jelent meg, Wonky Tonky címmel, az albumon három énekes szám is szerepel Csillag Júlia, Harcsa Veronika és Busa Pista közreműködésével.
A Haraszti Ádám Projekt nagy távot futott be a zenei térképen az elmúlt években, számos koncertet adtak Európa-szerte. Jártak Lengyelországban, Svájcban és Erdélyben is többször. A formáció felállása mindig változhat, időnként cserélődhetnek a zenészek, Szebenben Deák Attila gitáros, Szabados-Tóth Bálint zongorista, szaxofonos, Turcsányi Áron basszusgitáros és Haraszti Ádám dobos lépett fel.
Az Ars HUNGARICA fesztiválra a zenészek első és második nagylemezükről is elhoztak dalokat, olyan számok csendültek fel, mint a Wonky Tonky, a French Knows, a Let It Flow, de egy Norah Jones-feldolgozást is előadtak. A közönség elképesztő dob, gitár és szaxofon szólókat hallhatott, a zenészek pedig sokszor összekacsintottak, összemosolyogtak a színpadon, úgy tűnt, megvan az összhang mindenki között. Az est nagy részében mind becsukott szemmel, hangszereikre rá sem nézve játszottak, így teremtve meg egy mély, bensőséges hangulatot a teremben, ami így egy belső utazásra kalauzolta el a közönséget.
Lőrincz Anna: Médiaműhely
