14. ARS HUNGARICA – Gyermekműsorok

A fesztiválon nem feledkezünk meg a gyermekekről sem, bármilyen korosztály talál számára megfelelő műsort, a kicsiknek négy előadással kedveskedünk.   

November 11., hétfő, 10 óra, Tükörterem

HalVirág Bábszínház – Világszép nádszálkisasszony

Világszép Nádszál csengő hangja megbabonáz mindenkit, még Éjsötét Fekete Boszorkányt is. A gyönyörű éneket hallva, ő maga is dalra fakad, de éneke nem csodás, sőt borzasztó. Dühében átkot szór a lányra, nádszálba zárja a Fekete-tenger kellős közepébe’, annak is a hetvenhetedik belső szigetébe, honnan nem szabadíthatja ki senki és semmi, csak ki álmában látja meg, és érte nagy utat tesz meg. Vajon, lesz, ki álmáért útra kell és győzedelmeskedik?

Játsszák: Tamás Boglár, Tamás Gyopár, Borsos Virág

Ének: Kedves-Tamás Hanga, Baricz-Tamás Boróka

Zene: Szabó Zsolt

Bábok: Tamás Anikó, Borsos Virág

Díszlet: Tamás Anikó

Időtartam: 30 perc

Ajánlott korosztály: 4+

Benedek Elek: Világszép nádszál, népmese alapján

„Fekete-tengernek a hetvenhetedik szigetjében vagyon három nádszál, a középsőben van a világszép királykisasszony, a két szélsőben a két szobaleánya. De ezen a szigeten olyan nagy sötétség van, hogy a kardodat felakaszthatod rája. Aztán, ha odatalálsz is, egy vén boszorkány őrzi a házat…” Ezt a világszép királykisasszonyt szerzi meg a királyfi, az a királyfi, aki az Óperenciás-tengeren is túl, de még az üveghegyeken is egy sánta arasszal túl élt hajdanában, amikor az öreganyám öreganyja sem élt már.

Benedek Elek dolgozta fel a magyar mesekincs színe-javát, olyan meséket, amelyek a nép életerejéről, találékonyságáról, humoráról, meleg szívéről tesznek tanúságot, és örökbecsű darabjai a magyar kultúrának. K. Lukáts Kató illusztrációi finomságukkal, bájukkal alátámasztják a népi szövegek elragadó naivitását.

 

November 12., kedd, 16 óra, HÍD – Magyar Ház (Berăriei 2) 

CsodaVár: Hangszereink. A citera – Bucz Júlia PSP ösztöndíjas előadása 

Honnan is ered a citera? Vannak-e rokonai? Mindig így nézett ki? És hogyan is néz ki? 🙂 Hány fajtáját ismerjük magyarlakta vidékeken? Mit jelent az, hogy egykótás vagy kétkótás? Léteztek-e a régi időkben is citerazenekarok? És milyen húrok is kerülnek a citerára és mennyi?

Ezekre és még sok érdekes kérdésre ad választ a gyerekeknek játékos előadásában Bucz Júlia zenepedagógus, citeraoktató, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa. Természetesen a citerát is kipróbálhatják a gyerekek. Legyen ez a nagyszebeni citerazenekar első kötetlen zene-bonálása! A legkisebbekkel skatulyaciterát is készítünk, Orth István képzőművész gyermekkori emlékeiből merítve.

A gyermekprogramot Bucz Júlia szóló citerakoncertje követ, ahol közös éneklésre invitálja a közönséget, legyen az gyermek vagy felnőtt.

 

Bucz Júlia, zenepedagógus, citeraoktató a mai Pannónia citerazenekarban kezdett el citerázni gyerekként. Ifjú zenészként kísérte Károlyi László tanító mestere mellett szülőfaluja, Balatonkenese Szivárvány Népdalkörét.

Tanulmányait a Nyíregyházi Főiskola ének-zene – népzene, valamint német nyelv szakán végezte. Magyarországi tanulmányainak befejeztével Erasmus és DAAD ösztöndíjjal tanult zenepedagógiát a Rostocki Zene- és Színművészeti Főiskolán Németországban. Ezen felül a belgiumi Antwerpeni Egyetem Menedzserképző Iskolájában szereztem kulturális menedzseri diplomát.

2011 óta vezeti Brüsszelben a Zengő Zenei Műhelyt, melynek alapja a magyar népzene, a német zenepedagógiai gyakorlat, valamint Júlia saját énekei, játékai. A HÍD – Egyesülethez a Nemzetpolitikai Államtitkárság Petőfi Sándor Programjának keretében érkezett.

             

A citeráról dióhéjban

A citera a citerafélék családjába tartozik, a világ minden táján megtalálható, húros hangszer. Legismertebbek a svéd hummel, a flamand hommel, a francia épinette, az alpesi Scheitholt, kínai ku-csin, a japán koto és a koreai kajagum.

Az európai citerák lapos hangszertestűek, míg a távol-keleti, ázsiai típusok domborúak. Ez az alapvető különbség igazolja azt, hogy egymástól független hangszerek, tehát az általunk ismeretes citeránk nem ázsiai eredetű lehet. Az európai citera valószínűsíthetően az ókori monochordból fejlődött ki, amit először nem is hangszerként használtak, hanem a húr, különböző hangközeinek megfelelő bemutatását szolgálta.

A 11. században a Ruhr – vidéki Werden apátságban készített zsoltár egyik miniatúráján tűnik fel először a monochord a vonós lírával és a pszaltériummal együtt tánckísérő hangszerként.

Magyar nyelvterületről a citera Balla Antal 1774-es zeneelméleti írásában tűnik fel tomboraként. A manapság használt citera elnevezés csak a 19. század első felében a Dunántúlon megjelenő salzburgi citera típussal együtt kezd elterjedni. Alakilag három jellegzetes formát különböztetünk meg: a hasábcitera vagy vályúcitera, az alföldi kisfejes citera és a dunántúli hasas citera.

A 19. század második felétől a moldvai csángókat kivéve, az egész magyar nyelvterületen ismerték, használták e hangszert, de nem mindenhol egyenlő arányban. Az Alföldön volt a népszerűbb és Erdély felé is onnan terjedt. Öreg csíki székelyek úgy emlékeznek, hogy a citerát az I. világháború végén vitték oda alföldi katonák.

Egyszerű népi hangszer a mi citeránk, könnyű a hangszerjátékot elsajátítani. A 20. század első felében csak diatonikus citerák ismeretesek egyetlen érintősorral. Ezért ezt „egykótásnak”, „egészhangosnak” nevezte a nép.  A 20. század második felében megjelentek a két érintősoros, kromatikus citerák is, félhangokkal ellátva.

Régen a citera szóló hangszer volt, úgymint a tekerőlant vagy a duda. Erős hangjával betöltött egy szobát és énekeltek, táncoltak, mulattak rá. Az első citerazenekarok a 70-es években alakultak hagyományőrző jelleggel.

November 15., péntek, 10 óra, Tükörterem

Vitéz Bakarasznyi János – Hajós János  * műsorváltozás a művész családjában haláleset történt

Az előadás során a gyerekek Vitéz Bakarasznyi János történetét ismerhetik meg, amely egy szibériai történet feldolgozása. A darab régi, már-már muzeális eszközökkel operál, amelyek az előadás hangulatát is látványosan emelik. Az előadó a produkció eredettörténetével kapcsolatban elmondta, hogy ő maga már régóta foglalkozik íjászattal, hagyományőrzéssel stb., és mindig is szerette volna egy bábelőadásba is bevinni ezeket az eszközöket.

Miután Rumi László budapesti rendező megtekintette, a bábszínész hogyan bánik az íjjal, az ostorral és korabeli magyar hagyományokhoz köthető eszközökkel, igyekezett megtalálni ezek helyét egy előadásban. Sikerrel.

Ajánlott korosztály: 3 éves kortól, felső korhatár nélkül.

 

November 16., szombat, 12 óra, Tükörterem

Családi koncert: Póra Zoli & Stone Hill 

A Stone Hill angolos neve ellenére egy marosvásárhelyi magyar együttes és egyesület.

 A  nevét arról a lakónegyedről kapta (Kövesdomb), ahol a zenekar tagjai élnek és szeretnének valamit tenni a gyerekekért és a gyerekekkel együtt.

Saját szerzeményeket és ismertebb gyerekdalok feldolgozásait egyaránt játszák. Kisebb gyerekzsúroktól a nagyobb színpadig örömmel vannak jelen a gyerekek-felnőttek között. 2O13-ban alakult a zenekar és azóta több Erdélyi városban és Budapesten is felléptek. Koncertek interaktív előadások a gyerekek és a család számára.

A csapat első CD-je, a „Látnod kell!”, élő koncertfelvétel, amely a 2O14-es gyereknapon készült a Marosvásárhelyi Rádióban.

Ismertebb dalaik, melyekhez videók is készültek: Bringázni jó!, Zanga-zanga!, Gyere lásd meg!, Állj ide a fénybe, Bolondos dal, Akarom, Fúj a szél és süt a nap

Az Akarom című daluk második helyet nyert az Legszebb Erdélyi Magyar Dalversenyen a 25 év feletti kategóriában 2018-ban.

 A csapat tagjai: 

Póra Zoltán – dalszerző, gitár és ének, 

Szász Hunor – basszusgitár, 

Fülöp Csongor – zongora, 

ének, Józsi Csanád – dobok

 Az együttes időnként kiegészül más zenészekkel és gyerekekkel bizonyos fellépések alkalmából, de egy szál gitárral is vállalnak éneklést.

 Zenéjük változatos, nem igazán behatárolható egy stílusba, de ez talán így van rendjén a gyerekvilágban. A bicikli, a kert, az erdő világa vagy a belső érzésvilágunk – ami megihleti őket, arról énekelnek. A szövegviláguk vicces, furfangos és elgondolkodásra ösztönző.