• Magyar
  • Román

A Magyar Film Története III.

2017-02-26 05:42
Filmtörténeti sorozat Nagyszebenben - 11 gyöngyszem-film bemutatásával

A Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet egyik fontos tevékenységi pillére a mozgóképkultúra képviselete. 2017-ben vetítés-sorozatban mutatjuk be a magyar filmtörténet gyöngyszemeit a nagyszebeni filmszerető közönségnek, annak apropóján, hogy 120 éve vetítették az első filmet Budapesten, illetve megnyílt az első mozi és nem utolsó sorban, hogy a millenniumi ünnepségek alkalmával készült el az első mozgókép Magyarországon. Helyi partner a Nagyszebeni HÍD Egyesület.

2017. március 10., 17,00: Szőts István: Emberek a havason (1942, 89 perc)

2017. március 10., 19,00: Fábri Zoltán: Hannibál tanár úr (1956, 90 perc)

2017. március 11., 19,30: Jancsó Miklós: Szegénylegények (1965, 90 perc)

Emberekahavason 01 copyright mandarchiv_b
Emberek a havason1942, dráma, 89 perc, román felirattal
 
Rendező: Szőts István
Forgatókönyv: Szőts István, Nyírő József Kopjafák c. novellája alapján
Operatőr: Fekete Ferenc
Vágó: Kerényi Zoltán
Zene: Farkas Ferenc
Szereplők: Görbe János, Szellay Alice, Ferenczi Péterke, Bihari József, Makláry János
 
Erdélyi havasok. Felhők, fenyők, kis ház. Itt él Csutak Gergely székely favágó a feleségével, Annával és Gergővel, a kisfiúkkal. A táj szépsége, a természet közelsége mégsem hoz töretlen boldogságot. A szép fiatalasszonyra szemet vet a munkaadó, míg férje távol van. Anna elmenekül, de a szakadékba zuhan. Gergely halálos bosszút áll. Bebörtönzik, de amikor lehull a hó és jön a karácsony, megszökik, hogy ajándékot adhasson a kisfiának, a kicsi Gergőnek...
 
Szőts István 1942-ben forgatott filmje az egyetemes filmművészet világszerte becsült darabja. Szerepe volt az olasz neorealizmus zászlóbontásában és fordulópontnak számít a magyar filmnyelv megújulása terén a magyar film történetében. Az Emberek a havason témája Nyírő József novellája alapján a társadalmi egyenlőtlenség, a kiszolgáltatottság, a megalázottak és megszomorítottak világa. Szőts István megejtő közvetlenséggel és őszinte rokonszenvvel viszi vászonra a havasok hőseit, s eszményeket is ebben a puritán szférában talál ilyen az önfeláldozás, a tisztesség, a becsület, a szolidaritás. A romantikus szemlélet és a keserű antikapitalizmus sajátos jelképekbe ágyazott. Görbe János, Szellay Alice és Bihari József színészi teljesítménye nagymértékben járul hozzá a film magas hőfokához. A rendező a vizualitás nyelvén fogalmazta meg azt, amit pályatársai szavakkal próbáltak életre kelteni.
 
A film 1942-ben Velencében művészeti díjat nyert és 2000-ben a magyar filmkritikusok titkos szavazással az évszázad 12 legjobb magyar filmje közé választották.
 
A filmről:
 
Jóllehet Szőts István pályaképe bővelkedett a töréspontokban és így életműve maradéktalan kiteljesedése elmaradt, későbbi generációk egész sorára (Gaál István, Sára Sándor, Kósa Ferenc vagy Bereményi Géza) gyakorolt hatást művészi szemléletmódjával. Művei világképe és esztétikai megformálása egyedi színt képviselt mind az 1945 előtti, mind az 1945 utáni időszak mozgóképes közegében. Stílusában egyesült a realista megközelítés és az avantgárd formai jegyeket felmutató vizuális világ, ami miatt a nemzetközi figyelem is ráirányult tevékenységére.
 
2014 novemberében a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MaNDA) gondozásában megjelent a film DVD változata.
 
A Velencei Filmfesztiválon 1942-ben díjazott, s ezzel a korabeli olasz neorealista közösség érdeklődését felkeltő, a rendező életművének központi darabjaként számon tartott és a hazai filmtörténeti kánonban megkérdőjelezhetetlen pozíciót kivívó Emberek a havason című alkotás teljes körű, a képet és a hangot egyaránt érintő, restaurálásban részesült. Az Emberek a havason digitális felújítása és szélesebb körű forgalmazása fontos állomás a magyar filmkultúra értékeinek megőrzése és nemzetközi terjesztése szempontjából. (Záhonyi-Ábel Márk: Emberek a havason; Filmvilág 2015 január)
 
* * *
 Emberek_b
A Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet gyűjteményének egyik legértékesebb darabja a film eredeti, tűzveszélyes nitro anyagon tárolt felvételi negatívja, amely súlyos bomlásokat és hatalmas sérüléseket tartalmazott, a hangja pedig, a korabeli hangtechnikának, s a sok helyszíni hangfelvételnek köszönhetően sok helyen erősen torz volt. A MaNDA kezdeményezésére, 2014-ben, a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával valósulhatott meg a film teljeskörű digitális restaurálása. A munkálatokat a Focus Fox Stúdió végezte, Sára Sándor operatőr, Szőts István tanítványa bevonásával. A fél évig tartó felújítási munkálatok során elkészült digitális hordozók biztosítják a film hosszútávú megőrzését.
 
Az Emberek a havason végül Szőts istván egyik legismertebb alkotása lett – nem is örült annak, hogy egyetlen művel azonosítják. A film a havasi favágók életét mutatja be. Nyirő József irodalmi alapanyaga, a felesége miatt bosszút álló Csutak Gergő drámája Szőts kamerája előtt a felhők, a fák, az állatok, az ember kozmikus filmjévé vált, amely új, természetes vizuális nyelvet hozott nemcsak a magyar, hanem a világ filmgyártásába is: az 1942-es velencei fesztivál művészeti díja után az olasz neorealisták Szőtsöt irányzatuk elindítójaként tisztelték.
 
Gazsy Csaba, a film főrestaurátora a munkálatokkal kapcsolatban felidézte, nagy gondot jelentett a sok beleragadt por és úgynevezett filmkosz. Az is komoly kihívás volt, hogy nitrofilm az alapanyag, amely nemcsak éghető, de robbanásveszélyes is – azaz vegyszeres tisztítása szóba sem kerülhetett. Százharmincezer képkockát tisztítottak meg manuálisan és számítógépes technikával. Utóbbit nagyon hatékonyan alkalmazták a Szőts által alkalmazott, a kor filmes kultúráját megelőző áttűnések kezelésére, hiszen ezeken a pontokon meg kellett szüntetni a film remegését is. Fazekas Eszter filmtörténész, kiadványszerkesztő elmondta, a dolgok szinte régészeti szintű felkutatása kellett a minőséghez, amely elindította a magyar film egyik virágkorát. Szőts pedig ebben a munkában nagyon jó volt. Sára Sándor operatőr, filmrendező, Szőts tanítványa kiemelte, hogy az alkotó szuggesztív személyiség volt nemcsak életében, de filmjeiben is. „Ezért láthatjuk, hogy amikor csak tájakat mutat a kamera, az is felér egy szociográfiai tanulmánnyal” – tette hozzá. A festészettől a betiltásokig és az újfajta nyelvezetig Szőts István (1912–1998) az Aba-Novák Vilmos és Iványi-Grünwald Béla iskolájában folytatott festészeti tanulmányok után, 1939-ben a Hunnia Filmgyárban dolgozott, Zilahy Lajos mellett volt asszisztens. A velencei fesztiváldíjas Emberek a havason 1945 előtt és után is támadásoknak volt kitéve itthon, az 1947-ben forgatott másik remekművét, az Ének a búzamezőkről című filmjét betiltották. Tervei rendre meghiúsultak, 1956 filmes megörökítésében is részt vett, ezután az emigráció mellett döntött, Bécsben telepedett le. Vittorio De Sica például szicíliai forgatást ajánlott neki még a háború alatt, a későbbi olasz neorealista rendezők közül többen vallották, hogy nagy hatással volt rájuk Szőts filmnyelve. Filmes munkássága elsősorban az olasz és az osztrák kultúrára hatott, az olasz neorealizmus későbbi nagyjai (Carlo Lizzani, Unberto Barbaro, Alberto Lattuada) lelkesen magasztalták az Emberek a havason humanizmusát, merész szociális témáját, természetességét, vizuálisan sűrített, balladisztikus stílusát, ellenfényes technikáját.
A hatvanas-hetvenes években osztrák kultúrfilmeket készített, a Monarchia agóniáját, a századforduló szecessziós és expresszionista művészetét, Gustav Klimt és Egon Schiele életművét is feldolgozta. 1959-1971 között osztrák kultúrfilmeket készített és 1964-1969 között filmrendezést tanított az Osztrák Filmakadémián. Osztrák művészeti dokumentumfilmjeiben az európai kultúra és hagyományok világát elevenítette föl. A Stephansdom gótikus tornyának bemutatásában a föl-le lóduló kamera a gótika égbetörő parancsát követi, csak 1-1 gótikus síremléken vagy állatfigurán megállva tágítja ki a képet az egész monumentális műre.
 
Elnyerte a Magyar Művészetért-díjat (1990), a Kossuth-díjat (1992), a budapesti Filmszemle életműdíját (1994) és a Magyar Örökség díjat (1996). 
 
* * *
Amikor a film rendezője 1939-ben elnyerte a Hunnia gyakornoki állását, már határozott és teljesen egyéni elképzelései voltak a filmművészetről. Életrajzi feljegyzéseiben leírja, hogy a filmet "az ég és föld világszínpadán játszódó "kozmikus" művészetnek" tartotta, amelyben az "egész természet, mint egy hatalmas orchester együtt játszik az emberrel (vagy sokszor az ember nélkül is)". Az Emberek a havason egyes képsoraiban az emberi alakok valóban sokszor csak mellékes szerepet játszanak, a kamera épp annyi jelentőséget tulajdonít nekik, mint az égbolt vagy az erdő valamilyen részletének. Ezek a panteisztikus hatású részek azonban nem uralják, nem határozzák meg a film egészét. A beállítások és a képsíkok ritmusának változása, a mozgás érzékeltetése mind Szőtsnek a "filmszerű filmről" szóló elgondolásának szolgálatában állnak, ellenpontozzák és így egyben ki is egészítik a "kozmikus művészet" követelményeinek "megfelelő" képsorokat. Mindez nem lett volna lehetséges, ha az operatőrök (Fekete Ferenc és Makay Árpád) nem használtak volna - a korban szokatlan módon - kézi kamerát. A kisszámú stáb összetétele és működési módja is eltért az akkoriban szokásostól. Fiatal, kezdő tagjai nem pénzszerző rutinmunkának tekintették a forgatást, hanem "naiv hittel, sok idealizmussal" szövetkeztek egy "különleges és szép film elkészítésére". A Hunnia igazgatója, Bingert János is támogatta a fiatal rendezőt elképzelései megvalósításában és azt is szerencsés körülménynek tekinthetjük a film megvalósítása szempontjából, hogy az erdélyi havasok mint helyszín a negyvenes évek elején némi propagandisztikus célra felhasználható politikai aktualitással is kecsegtette a filmgyártás irányítóit. A megvalósult alkotás azonban egyetlen propagandisztikus elvárásnak sem tett eleget.
 
A történet olyan társadalmi környezetben játszódik, amely addig nem szerepelt magyar játékfilmben. A misztikus-panteisztikus narráción mindvégig átüt az erdélyi favágók dokumentarisztikus hitellel fényképezett nyomora, amely egyébként még szociológiai-szociográfikus értelemben is hitelesíti a megjelenített természetkultusz állandóan jelenlévő motívumainak valószerűségét. A filmben szereplőkhöz hasonló társadalmi közegben élő "erdei emberek" számára vélhetően "természet adta" az a gondolkodásmód, amelyet a korabeli nagyvárosi mozinéző esztétikailag megformált, ideologikusan is értelmezhető képsorokban élvezhetett. Szőts filmje egy hatvan évvel ezelőtt is szélsőségesnek számító társadalmi határhelyzetet mutat be: hősei olyan közegben élnek, amelyet még alig érintett meg a XX. századi civilizáció. Pontosabban fogalmazva ez a civilizáció csak negatív értelemben van jelen ebben a közegben, valahogy úgy, mint egy távoli gyarmaton.
 
A Nyírő József novelláiból készített forgatókönyv a megvalósítás minden lehetséges csapdáját elkerülte. Vannak benne biblikus utalások, de nyoma sincs benne a kurzus keresztény-nemzeti ideológiájának. Szőts visszautasította azt a felülről sugalmazott sanda politikai óhajt, hogy a felügyelőből zsidó figurát kreáljon. Elzárkózott attól az ötlettől is, hogy főhősét román csendőr sebezze halálra. A szikár, sötét, döbbenetes drámából hiányoznak a korabeli politikai propaganda kliséi. Filmjét az 1942-es velencei biennálén művészeti fődíjjal jutalmazták. Lelkes nézői között ott volt Luchino Visconti és Vittorio de Sica is, a film nagy hatást gyakorolt a későbbi neorealistákra. (Sándor Tibor: Emberek a havason; magyar.film.hu)
 
Hannibal_b
Hannibál tanár úr1956, dráma, 90 perc, román felirattal
 
Rendező: Fábri Zoltán
Forgatókönyv: Fábri Zoltán, Gyenes István és Szász Péter, Móra Ferenc kisregénye alapján
Operatőr: Szécsényi Ferenc
Zene: Tamássy Zdenkó
Szereplők: Szabó Ernő, Kiss Manyi, Makláry Zoltán, Bessenyei Ferenc, Apor Noémi, Somogyvári Rudolf, Greguss Zoltán, Gobbi Hilda
 
A tragikomédia főhőse egy jelentéktelen külsejű, apolitikus kisember: Nyúl Béla középiskolai tanár. Hannibál pun hadvezér halálának körülményeiről írott teljesen ártatlan tanulmánya miatt a politikai jobboldal, a fajvédő demagógia támadásának középpontjába kerül, amely végül is halálát okozza. A Hannibál tanár úr az elnyomó, diktatórikus hatalom, s annak minden brutalitása és ostobasága ellen szól. Nem véletlen, hogy a film bemutatója az 1956-os eseményekben is kulcsszerepet játszott. Azonban bármelyik korban, bárhol aktuálissá válhat, minden korszak számára van üzenete. Ezért is válhatott a magyar filmművészet egyik legnagyobb alkotásává és 2000-ben a magyar filmkritikusok titkos szavazással az évszázad 12 legjobb magyar filmje közé választották.
 
* * *
Noha a háromszoros Kossuth-díjas Fábri Zoltán főhelyet kapott a szocialista kultúrpolitika kirakatában, filmrendezői életművét (1952-1983) meghatározták a letiltott forgatókönyvek, ezért milliós nézőszámokat elérő irodalmi adaptációkban mondta el a világról, diktatúrákról és emberi kapcsolatokról alkotott humanista üzenetét. Alapvetően nem volt filmnyelvi újító, mégis, a modern magyar film szimbolikus nagy pillanatait pergetve képzeletbeli mozinkban, alig akad, akinek ennyi erős képsorát összefűzhetnénk a Körhinta (1955) drámai hintajelenetétől A Pál utcai fiúk grundjáig (1968), a Hannibál tanár úr (1956) expresszív stadionjától Latinovits Zoltán őrnagyának abszurd dobozolásáig (Isten hozta őrnagy úr, 1969).
 
* * * 
 
Akárcsak Bacsó Péter Tanúja, Fábri Zoltán legnagyobb külföldi sajtóvisszhangot keltett filmje is a kisember kontra hatalom témakörének tragikomikus feldolgozása, egy tragikomikus hős szerepeltetésével. A Hannibál tanár úr főhőse egy budapesti középiskolai latintanár, Nyúl Béla, akit már a neve is jellemez. Nyúl tanár úr szembeszegülése a hatalommal csupán egy kisember csetlés-botlásává redukálódhatna, ám a maga, minden hősies manírtól mentes karakterével mégis hőssé válik, éppen kisemberi mivoltából fakadóan.
 
A filmben Nyúl Bélának megjelentetik élete munkáját, egy tökéletesen apolitikus tanulmányt Hannibálról, amelyben megcáfolja a karthágói fővezér halálának eddig ismert elképzelését, miszerint mérgezésben halt volna meg. A tanár úr ugyanis azt bizonyítja, hogy egy karthágói forradalom vetett véget Hannibál életének. Állítása, ahogy a filmben el is hangzott, a modern klasszika filológia egyik legnagyobb felfedezése lett volna, ha mindezt nem 1931-ben, az egyre inkább fasizálódó Magyarországon jelentette volna meg. Új nézőpontja így egészen addig kelt nagy elismerést, amíg egy újságíró, kiforgatva a latintanár szavait, bele nem lát tanulmányába baloldali nézeteket. Hogy a tanár úr orosz fogságában talált rá a tézisét bizonyító antik dokumentumokra, az újságíró számára csak egyet jelenthet: Nyúl Béla orosz kém. Az ominózus cikk után az egész város szemében vérlázító ellenséggé válik Nyúl Béla, melyet a helyi propaganda alaposan ki is használ.
 
Noha Nyúl Bélára igen jellemző a sodródás az események áradatával, mégis kitart a Hannibál haláláról szóló állítása mellett. Ha visszavonná felfedezését, akkor a hazugság mellett állna ki, pedig ő az igazságot próbálja képviselni, egy régi értéket egy új, elnyomó hatalommal szemben, mint egy modern, tragikomikus Epaminondász, akit a filmben többször is megemlítenek, mint aki „annyira szerette az igazságot, hogy még tréfából sem hazudott”.
 
A filmben a Szabó Ernő által zseniálisan alakított főszereplőjének tragédiáját feloldják a komikus, néhol burleszk elemekkel vegyített megnyilvánulásai. Nyúl Bélában testet öltött a filmművészet egyik legszerethetőbb, vesztes karaktere. Noha sorsa a film szerint feledésbe merül, a köztudatban neve azóta túlnőtte a film hírnevét. Nyúl Béla toposszá vált, a kisember szimpatikus és emberközeli toposzává. Egyszerre a kisember ideáltipikus ábrázolása, és egyedi individuum.
 
A film az erősen fasizálódó, harmincas évek Budapestjén játszódik, ám a Hannibál tanár úr minden elnyomó, diktatórikus hatalom, s annak minden brutalitása és ostobasága ellen szól. Nem véletlen, hogy a film bemutatója az 1956-os eseményekben is kulcsszerepet játszott. Azonban bármelyik korban, bárhol aktuálissá válhat, minden korszak számára van üzenete. Talán ezért is válhatott a magyar filmművészet egyik legnagyobb alkotásává.
Mikó Hanna Laura: A mi hősünk. Fábri Zoltán: Hannibál tanár úr (Filmtett, 2010. dec. 9.)
 
* * *
Hannibál tanár úrban érzékelhetjük azt, hogy a rendező, Fábri Zoltán bátran visszafordul a sematizmus zsákutcájából, ne tér vissza a "tiszta forráshoz", hanem egy új stílust terermt meg. Ez az új stílus következménye annak a gondolati megszállottságnak, amelyről Fábri később maga így vall "... azon kaptam rajta magam, hogy – nyilván az átélt történelmi megrázkódtatások következtében – egyre jobban izgatott az erőszak kérdése, az erőszaktétel az embereken, a megalázottság és kiszolgáltatottság elviselhetetlensége, s szinte kényúrrá nőtt bennem az ellene való tiltakozás szükségessége".
 
A filmet 18 ország mozijaiban vetítették és a világ élvonalbeli esztétái és kritikusai írtak róla lelkesen elismerő véleményt. Diadalútjának – amelynek napjainkban sincs vége – csak kezdete volt az 1957-es Karlovy Vary-i fesztiválon nyert Első fődíj.
 
Az "aljas nyomorító hatalmat" Fábri nemzedéke élhette át a maga teljes kibontakozásában. A demokrácia iskoláját ki nem járt tömegek döbbenetes manipulálhatóságának ez a nemzedék volt igazán részese és tanúja. És idézzük vissza azt is: a film azokban a hónapokban készült, amikor a költő, Benjámin László így vall a szellem embereinek lelkiismereti drámájáról: "Ott álltam én a rekegő zsivajban, halált böffenve, bambán, mint a részeg. Kijózanult, de véreres szemekkel, most kell, hogy egy nemzet szemébe nézzek." És már új manipulációk drámái vetik előre árnyékukat. Ne felejtsük el: a film bemutató díszelőadása 1956. október 18-án volt.
Ujhelyi Szilárd: A BUDAPESTI 12 (Filmkultúra)
 
* * *
A RENDEZŐ SAJÁT FILMJEIRŐL. Az alkotó, Fábri Zoltán nyilatkozata:
 
"Ha sorra veszem filmjeimet, remélem, egyértelműen bizonyíthatom, hogy valóban hasonló típusú konfliktusokat próbáltam meg ábrázolni. A Hannibál tanár úr alapkonfliktusa, hogy a szabad véleménynyilvánítás jogáért ütközik meg ez a kisember a prefasiszta társadalommal, de még kompromisszum árán sem tudja megmenteni magát.
(Alkotó emberek, A filmrendező, Bernáth László interjúja, Esti Hírlap, 1970. április 7.)
 
* * * 
 
HANNIBÁL TANÁR ÚR (Kritikai tükör)
 
A forgatókönyv politikai akcentusai félreismerhetetlenek. Mégis háttérbe szorulnak az egyenes vonalú cselekmény emberi meggyőző erejével szemben. A film, mint korkép, a tehetetlen Hannibál úron kívül nem állít tisztán körvonalazott ellenlábast a fasizmusnak. S így – talán szándéka ellenére – a film általánosságban szimbóluma lesz annak, miként fenyegeti az egyéniséget a tömeg. A történet emberi aspektusait Fábri Zoltán rendezése is erősen kiemeli. Fábri igyekszik mennél élethűbben jellemezni ezt a nyomorúságos nagylelkű emberkét, az áradó örömöt, ahogyan dicsőségét élvezi, s a zavart értetlenséget, ahogyan a másik oldal fanatikus gyűlöletére reagál. Fábri mindezt pontosan ülteti át képekbe; még politikai csemegékkel is szolgál. (Dieter Krusche, Filmforum, 1958. 7. sz. 1958. júl. 16.)
 
A film mondanivalója érthető: szenvedélyes tiltakozás mindenfajta erkölcsi és intellektuális terrorral szemben, az egyéni vélemény védelme, intés a tömegmegmozdulásokba vetett kritikátlan bizalommal szemben... A film művészileg, eszmeileg egyaránt érett munka, bátor, magas színvonalú alkotás. (Echo Krakowa, 1958. VI. 18. Krakkó.)
 
A rendező munkáját bátran mérhetjük Móra Ferenc színvonalához. Amivel a forgatókönyv adósa maradt a nagy írónak, azt Fábri Zoltán bőségesen letörlesztette. A rendezés stílusa: törekvés az egyszerűségre és világosságra. A szándék hibátlanul sikerült. Egyetlen villanással jellemezni csak igazán nagy művészek tudnak. Ahogy a rendező a tanári kar tagjait egy-egy mozdulattal bemutatja, a karakterek mély elemzésére és nagy művészi ökonómiára vall. Az a pillanat, amikor Hannibál tanár úr a miniszteri biztos kérdésére, hogy visszavonja-e tanulmányát, egyetlen rövid szóval felel: NEM! – feledhetetlen. Ennek az egyetlen és nagyon egyszerűen kimondott kurta szónak a rendező olyan drámai, olyan megrendítő légkört teremtett, hogy a szó mögött a néző az embernek, az emberiség elhivatottságába vetett hitének összeomlását érzi. A mestermű magaslatára emelkedett itt a színészi alakítás, a tömegmozgatás és a váltakozó indulatok ábrázolásának koreográfiája. Az üvöltés és a dermedt csend, a "feszítsd meg" és az "éljen", a habzó gyűlölet és a kebelre ölelő megbocsátás és e pillanatonként változó érzelmi ellentétek viharzásában ismét csak egy szó, egyetlen megdöbbent, lázadó és megalázkodó, megvető és könyörgő kiáltás: "Emberek?!" – s mindez a legtudatosabb mértéktartással, egyetlen mozdulatban sem eltúlozva már önmagában is érdemessé tette a filmet a nagy kitüntetésre. (Szinetár György, Magyarország, 1957.augusztus 7.)
 
Miben hozott újat e film? S miért tekintem a legjobb magyar filmek egyikének?
Elsőül hozta a nemzeti önvizsgálat keménységét, azt a felelősségteljes magatartást, ami nélkül csak ábrándokban, hazug illúziókban élhetünk. Először nézett szembe egy rideg valósággal és kérdőjelezte meg a rosszra használt hatalom demoralizáló hatását a tömegekre; először merte ábrázolni a fasizált tömegek szerepét, azét a tömegét, amely elmaradottságában és öntudatlanságában játékszere lehetett a hatalmi játékoknak. Mindezzel az egyént, a harcolni nem képes, elvont humanista értékeket dédelgető kisembert állította szembe, akit ugyan elpusztít a fanatizált gyűlölet, de mártíriumában hőssé emelkedik, mert nem tagadja meg emberségét. 
(Molnár Gál Péter, Népszabadság, 1970. március 8.)
 Szegenylegenyek_b
 
Szegénylegények - dráma,1966, fekete-fehér, 90 perc, román felirattal
 
Renedző: Jancsó Miklós
Forgatókönyv: Hernádi Gyula, Karall Luca
Operatőr: Somló Tamás
Díszlet: Banovich Tamás
Vágó: Farkas Zoltán
Szereplők: Görbe János, Latinovits Zoltán, Molnár Tibor, Barsi Béla, Madaras József, Koltai János, Kozák András, Agárdy Gábor, Avar István
 
A film szemlélete és formanyelve új korszakot nyitott a magyar filmtörténetben. A hosszú percekig tartó beállítások, a végtelennek tűnő magyar Alföld statikus keretében aprólékosan koreografált tömegmozgatás, az egyenruhás katonák, mind a rendező összetéveszthetetlen alkotói védjegyévé váltak. A film nemzetközi premierje 1966-ban volt a Cannes-i fesztiválon és a magyar filmkritikusok nagydíja mellett Somló Tamás operatőri díjat, míg az alakításáért Görbe János a legjobb színész díját is elnyerte itthon, majd a filmszemlén a szakmai zsűritől a legjobb rendező díját, a társadalmi zsűritől pedig a nagydíjat is megkapta. Ezt követően Locarnóban a FIPRESCI díjat, majd a rangos londoni filmfesztiválon a legjobb külföldi film díját nyerte el.
filmek marcius 11_online_b
MANDA logo_rgb_b
 
 
 
Oldal teteje