• Magyar
  • Román

A Borsos iskola és utóélete 1946–2014

2014-11-25 10:36
Kisplasztikák, érmek, násfák a Vigadó Galériában

Visszanézve – A Borsos iskola és utóélete 1946–2014 címmel kiállítás nyílt hat magyar kortárs ötvösművész alkotásaiból és mesterük, Borsos Miklós szobrászművész néhány munkájából 2014. november 21-én, pénteken a Vigadó Galériában.

 20141121_Otvosmuveszet_Vigado_webre_747 20141121_Otvosmuveszet_Vigado_webre_693

„A falakon és a vitrinekben, itt ebben a térben és az alatta lévő szinten is egy olyan vizuális Magyarország van jelen, amelyért nem a blöffnek, nem a hányavetiségnek, nem a semmi feldolgozásának jegyében fogtak össze az élők és holtak" – mondta megnyitóbeszédében Fekete György a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke.

Mint elmondta a kiállítás olyan kimunkált és már minősített alkotásokat mutat be, amelyet ilyen egységben nem tudott még létrehozni az ötvösművészet Magyarországon.

Az MMA elnöke felidézte: Borsos karizmatikus mesterember volt, aki két-és fél évtizeden keresztül, 1946 és 1960 között vezette a díszítőplasztikai szakosztályt az iparművészeti főiskolán. „De ő nem követőket, hanem utódokat akart nevelni" – hívta fel a figyelmet Fekete György.

20141121_Otvosmuveszet_Vigado_webre_666 20141121_Otvosmuveszet_Vigado_webre_700

A kiállított mintegy 200 műtárgy mellett az ötvösség műhelytitkaiba is belenézhet a látogató, mert lesznek szerszámok, munkaasztal, húzópad és még sok más eszköz.

A kiállító hat művész: Péri József (1933–2003), Kopcsányi Ottó, Jajesnica Róbert, Máté János (1938–2014), Kótai József és Muharos Lajos életművük kiemelt darabjaival reprezentálják egykori közös mesterük, Borsos Miklós szellemiségét.

Borsos Miklósnak iparművészeti képzettsége is volt, mert a családi hagyományokat követve aranyművességet tanult, majd vésnöki munkából élt. A kiállításon látható tőle kisplasztika, érem, gipszöntvény.

A szobrászművész 1946 és 1960 között vezette a díszítőplasztikai szakosztályt az iparművészeti főiskolán, Győrből a fővárosba költözött, hogy bekapcsolódhasson a művészeti oktatásba és a kulturális közéletbe. Másfél évtized alatt generációk sokasága nőtt fel a keze alatt és tanításával szellemiségük meghatározója is lett.

A tanítványok közül a legidősebb Péri József volt, rózsafüzéreinek készítéséhez olívabogyó magját, féldrágakövet és a kereszthez ezüstöt használt. Ezüst bogarai, szitakötői jellegzetes kisplasztikák. Kopcsányi Ottó kisplasztikái halat, kecskét, antilopot ábrázolnak. Díszdobozain természeti motívumok sorakoznak. Érmet készített többek között Gulácsy Lajosról, Renoirról, Klimtről és Michelangelóról. Jajesnica Róbert használati tárgyakat, vázákat, dobozokat formázott sárga és vörösrézből. Ezüstből készült a Magyar feltámadás tál, sárga és vörösréz a Babba Maria (a Szűzanya csángó nyelven). Máté János munkásságára jellemző darabok az aquamanilék, a 12. századból a franciaországi Limoges-ból származó technikával készült bronz figurális víztartó vagy vízöntő edények. Humorral átszőttek bronz kisplasztikái. Genfben az ő munkája díszíti a Szerzői Jogok Világszövetsége épületének előcsarnokát.

Kótai József a viaszveszejtéses bronzöntés egyik mai mestere. Jellegzetesek hat-hét centiméteres bronz kisplasztikái, köztük a Szent Eligius állomásai című sorozat, valamint érmei a csodatevő kovácsról, aki nem más, mint Szent Eligius, a kovácsok és ötvösök védőszentje. Szent Eligius Kr. után az 500-as évek végén Franciaországban patkolókovács majd fémműves volt, később pap lett és Noyon püspöke.

 

Kótai József portréfilm

Kótai József Ferenczy Noémi-díjas ötvösművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Róla készült portréfilmünk előzetesében arról vall, hogy eredetileg fémedényeket szeretett volna készíteni, de nem volt rá fizetőképes kereslet, ezért fordult a plasztikák, kisplasztikák irányába. A Nemzetközi Geofizikai Társaság volt az az állandó megrendelő, amely 30 éven keresztül mecénásként állt a művész mellett, a nekik készített érmeire jóérzéssel emlékezik vissza, különösen a Bunsen és Agassiz emlékérmekre. Tanítványainak nemcsak az alkotói munka, de a kiállítás-szervezés területén is sokat nyújtott a mester. Művészi életműve jelentős, pedig ma is nehezen viseli, ha „leművészurazzák".

 

 

Tekintsék meg a Kopcsányi Ottóval, Muharos Lajossal és Jajesnica Róberttel készített, Ötvösművészek műhelyében című videoriport-sorozatunkat!

 

Muharos Lajos szintén elkészítette ezüstből Szent Eligius szobrát, szakrális kelyheit  és násfáit, nyakban vagy fülön függő ékszereit féldrágakövek díszítik. Ezek a darabok a 16–17. századi erdélyi ékszereket idézik, ugyanis ott volt szokásban násfát vinni nászajándékba.

 

Az ötvösművészek kiállítására – amely 2015. január 4-ig tart nyitva – katalógus is készült Katona Katalin ötvösművész szerkesztésében. Az előszót Bakonyvári M. Ágnes művészettörténész írta, a művészekről rövid életrajz olvasható és műtárgyaikról színes fotók vannak a katalógusban.

 

Tekintsék meg a Magyar Művészeti Akadémia Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozata Kótai – Máté – Muharos címmel a Klebelsberg Kultúrkúriában 2014. február 12. és március 2. között rendezett kiállításáról készült kisfilmünket!

A Magyar Művészeti Akadémia Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozata Kótai -- Máté -- Muharos címmel három magyar ötvösművész, Kótai József, Máté János és Muharos Lajos közös kiállítását rendezi meg a Klebelsberg Kultúrkúriában. A megnyitót 2014. február 12-én tartották, a kiállítás március 2-ig lesz látogatható. A kiállítást Szent Eligius szellemi örökösei összefoglaló címmel rendezte meg Kótai József és Katona Katalin, amely tárlat hosszú évek után, ismét előtérbe helyezte ezt az évezredes hagyományú műfajt. A kiállítás megnyitására megjelent reprezentatív magyar/angol nyelvű katalógus három olyan kortárs ötvösművész munkásságát elemzi, és mutatja be gazdag illusztrációkkal, akik az elmúlt évtizedek alatt e műfaj meghatározó képviselőivé váltak. A kiállítás egyúttal tisztelgés a 2014. január 8-án elhunyt Máté János ötvösművész életpályája előtt is. Mind a katalógus tanulmányát, mind a kiállításon elhangzott megnyitó szövegét Bakonyvári M. Ágnes írta. Amíg a katalógusban arányos elosztásban méltatja az egyes művészek munkásságát, addig a megnyitó szövegét Szent Eligius jelentőségének kihangsúlyozása mellett, a szakmát és a közönséget érintő művészetpszichológiai gondolatok köré szőtte.

Forrás: Magyar Művészeti Akadémia

 
 
 
Oldal teteje