• Magyar
  • Román

Kik nyerték meg a focivébét?

2018-07-18 14:10
A foci világbajnokság margójára - Oroszország 2018

 A labdarúgó világbajnokság a legnézettebb és legmediatizáltabb események közé tartozik. Bár egy hónapon át a „csapból is a foci folyt”, érdemes megvonnunk néhány végső következtetést, és mindenekelőtt megválaszolnunk az első látásra ügyefogyottnak tűnő kérdést: kik nyerték meg a focivébét? Köztudott ugyanis, hogy a döntőben Franciaország válogatottja négy-kettőre legyőzte Horvátország nemzeti tizenegyét. Valóban nemzetit, nagy-nagy többségben –ics végződésű horvát nevekkel. Miközben a határozottan francia nevű, győztes edző egész keretében alig találtunk egy-két igazi francia nevet, no meg rajtuk kívül még néhány fehér játékost a kevésbé franciásan csengő nevű csapatkapitány-kapussal és a tizenegyest értékesítő csatárral az élen. (Ha az angolok jutnak döntőbe, akkor még egy francia nevű játékos játszhatott volna döntőt Trippier személyében.). A francia válogatott többsége nemcsak fekete bőrszínű volt, hanem ráadásul neveik Afrika ősi földjére emlékeztettek: Umtiti, Matuidi, Mbappé, Pogba, Nzonzi, Kanté, Varane, Kimpembe és társaik.

francia-horvat-vb-donto-800x450_b

Új sztárok tűntek fel a foci zenitjén: a negyeddöntő és a döntő sorsát Mbappé döntötte el, az elődöntőét Umtiti. Egyetlen afrikai csapat sem került a tizenhat közé, sőt a dél-amerikai csapatok korai kiesése okán – erről Franciaország tehet jelentős mértékben - a négy között már világbajnokság helyett Európa-bajnokságról cikkeztek, némi iróniával. Hasonlóan helytálló epés megjegyzés lehet, miszerint nem a franciák nyertek focivébét,  hanem a fekete kontinensen gyarmatosított egykori francia kolóniákon élők leszármazottai. A napóleoni dicsőséget követő túlbuzgó területszerzési becsvágy száz év távlatában éppen a foci területén hozta meg a maga sajátos eredményét.

Azt is mondhatnánk, hogy a száz évvel ezelőtti világháborút lezáró békeszerződések jegyében zajlott az idei döntő. Az esélyesebb Franciaország, Versailles egyik nyertese és a nála jóval kisebb, áttételesen Trianon nyertese, Horvátország között. Bár annak előtte nyolcszáz éven át a Magyar Királysághoz tartozott, Horvátország függetlenedni óhajtott a Szent Koronától. Mégis, a magyarok zöme, a fociban köztudottan otthoniasan cselezgető miniszterelnökkel az élen, Frangepánok és Zrínyik (és Jellasicsok) leszármazottainak drukkoltak. Egy ötmillió lakost sem számláló dél-kelet-európai államnak, az Európai Unió legutolsó tagországának, amely sokkal jobban őrzi identitását, mint a gyarmatosítottak leszármazottait és a mai migránsokat egyaránt felkaroló gall kakas országa.

A nagyok nyertek ugyan, a hatalmasok, a tapasztaltabbak, az alkatilag és fizikálisan erősebbek, de nem ők játszottak jobban. A meccs elején volt egy vitatható szabadrúgást követő öngól; analógiával élve: akárcsak számos történelmi helyzetben, így a trianoni békeszerződés előtt is. Aztán adódott egy ártatlannak bizonyuló kezezést követően - a fennálló szabályok alapján jogszerűen - megítélt tizenegyes, amelyet az idén bevezetett videobíró erősített meg. Más bíró a vitatható szabadrúgás után nem ítél büntetőt, Néstor Pitana játékvezető azonban hosszas mérlegelést követően megtette.  Emiatt, no meg az első félidőben lényegesen szebben játszó horvátok játékát és díjnyertes gólját a francia szerencsével párhuzamba állítva már-már azon morfondíroztam, mi lenne, ha a focit nem gólokra, hanem pontokra játszanák. Elvégre az egykor gólközpontú focit már régóta felváltotta az a taktikázó, mezhuzogató labdarúgás (a labda eldugása), aminek lényege a gól elkerülése. Nos, egy képzeletbeli pontozás alapján egyáltalán nem biztos, hogy a franciák nyerik a focivébét...

FociVB_01_b

Végülis a francia válogatottnak valami nagyon bejött ezen a vébén. Néhány perc kivételétől eltekintve sohasem voltak gólhátrányban. Érdemüknek tekinthető, hogy gólelőnyben sem álltak be védekezésre. Feltétlenül jobbaknak bizonyultak a győzés tudományában, mindig megtalálták az utat a győzelem felé. Az etnikai, technikai és taktikai sokszínűség bizonyára szerepet játszott ebben. És az eredmény érdekében áldozatokat kell hozni – igazolhatja álláspontját mind az edző, Deschamps, mind Macron elnök, unionista politikus.

Meglehet, sokszor igazságtalan a foci (is), de korántsem véletlen. A záróünnepségen „fiait” ölelgető francia elnök mellett csinos és fiatal hölgy feszengett, piros-fehér kockás mezében elütött a többiektől a horvát elnökasszony. Putyin elnök kimértnek tűnt mellettük a zuhogó esőben. És miközben őket néztem, újra azon morfondíroztam, hogy végülis kik nyerték meg az idei focivébét. A – magyar himnuszt éneklő - román hokiválogatott esete jutott eszembe, többségükben székely játékosokkal. Viszlát, Moszkva!

Dr. Ábrám Zoltán

vbtrofea_b

 
 
 
Oldal teteje